jó éjt...

Téli éjeken,

fagyos, fáradt estéken,

tavaszt álmodom.

(SzZs)

Szaki bácsi mondta...

összetekerte a sperhakni a kereket, tehát intonáltam a

rudazatot, hogy ne fagyjon meg állandóan...

. 

mert van ahol nem áll le a vasút, ha esik egy kis hó...!

ötlet - sarok...

naaagy - zolás...!

egészség – perc…

Az alváshiány éhesebbé tehet

A komoly alváshiánytól érzékenyebbek az emberek az ételek látványával szemben, éhesebbé teszi őket, mint amilyenek valójában – idézte amerikai kutatók megállapítását a Scientific American című ismeretterjesztő portál.

Vizsgálataikban tizenkét normál testsúlyú felnőtt férfi agyát szkennelték orvosi képalkotó berendezéssel, miközben az önkéntesek ételfotókat néztek. A tesztet normál éjszakai alvás és egy ébren töltött éjszaka után is elvégezték.

Úgy találták, hogy kialvatlanul jóval nagyobb aktivitást mutatott az agy éhségért felelős területe (a jobb oldali elülső cinguláris kéreg), mint kipihent állapotban. Az agyi válasz független volt attól, hogy megelőzően mennyire érezte magát éhesnek a vizsgálati alany, és attól is, hogy mekkora kalóriatartalmú ételt ábrázolt a mutatott fotó.

A teszt után azonban már éhesebbnek vallották magukat a kialvatlanok, mint a kipihentek, annak ellenére, hogy vércukorszintjük ezt nem indokolta, mert nem változott a vizsgálat ideje alatt

(Ricsajok)

tárlat - látogató...

martin schongauer (1430-1491)

csak egy gondolat...

tudod furcsa szerzet az ember, mert  az, hogy a másik számára ki vagy, nagyban függ attól, hogy minek akar látni…

napi - fárasztó...

CAPS LOCK

(Düh)

Utálom a mai napot. Harminc fok meleg van, strandra mennék, de a Józsi baracklevárt akar. Pihegek a 15 kilós kosarammal hazafelé a piacról. Leszakad a karom. A kapu előtt fogást váltok meg szusszanok is egyet, mielőtt belépek a valamivel hűvösebb lépcsőházba. Már messziről látom a cédulát a liftajtón. Nagy ákom-bákom betűkkel írt sorok virítanak rajta: „ A lift nem működik. Kérem megértésüket.” Ezt nem hiszem el, kiáltok fel, és lecsapom a kosaram a földre. A nyolcadikon lakom, töri a sarkam a szandál pántja és utálom a sárgabarack lekvárt! Nem! Nincs megértés! Harminc fokban, tizenöt kiló sárgabarackkal megpakolva, hólyagosra tört lábbal nincs megértés! Eszelősen rángatom kifelé a liftajtót, de meg sem moccan, nyomkodom a gombot, se kép se hang. Közben gondolok mindenféléket, meg morgok is a fogam között. Leginkább a rosszéletű nőnemű szülő és a gyermeknemzés közötti aktus között tartok szoros grammatikai kapcsolatot, ám hiába. Elügetek a gondnokhoz, ráfekszem a csengőre, de nem nyit ajtót. Tehetetlen mérgemben toppantok egyet. Elszakad a szandálom pántja. Még ez is! A ku… de nem mondom ki, mert nyílik a szomszéd ajtaja, és egy bájos ifjú anyuka lép ki totyogós kisfiával. Könnyű nekik, gondolom, a földszinten jelentéktelen ügy a nem működő lift.
Visszabattyogok a kosaramhoz. Dühösen a markomba köpök, aztán nekilódulok. A harmadikon már nincs oxigén. Magam elé helyezem a kosaram, és úgy húzom fel magam fokról fokra. Közben a Józsira gondolok. Meg az ő jó édes anyjára, aki most a Balatonban áztatja magát. A negyediken közel járok az ájuláshoz, ám ekkor, dacára az agyi oxigénhiánynak, mégiscsak bevillan egy gondolat. A szemétledobóhoz vonszolom a batyum, és egyetlen mozdulattal belehajítom az egész cuccot. Neszenekedbaracklekvárfőzzönakinekkétanyjavolt!
Ezután végigbosszankodom még a hátralevő négy emeletet, és minden fordulónál átkozom a percet, amikor ide költöztünk. Végre haza érek. Becsörtetek a szobába, nekiugrom a számítógépnek. Negyvennyolcas betűméretet választok, jól lássa mindenki, aztán belecsapok a klaviatúrába. Kinyomtatom, veszem a ragasztót, és máris caplatok lefelé. Eszembe sem jut, hogy még vissza is kell másznom. Lila köd ül az agyamon, fújtatok a méregtől, míg kiragasztom a lapot a cetli alá. Így ni, dünnyögöm, aztán ököllel egy nagyot vágok a liftajtóra. Egy apró kattanás, a lámpa felgyullad a lift belsejében, és az ajtó könnyed mozdulattal kitárható.
A győztes diadalával lépek be a kis fülkébe. Nyomom a gombot, száguldok felfelé, vigyorgok a tükörképemre. És hogy a cédula ott maradt a földszinti liftajtóra ragasztva? Na és?
Mi ebből a tanulság? Az, hogy a közmondások olykor nem állják meg a helyüket. Emlékszem erre: többet ésszel, mint erővel!
De mire mentem volna az okosságommal, ha nem használom azt a bazi nagy öklömet, amely nem nagyobb egy közepes méretű almánál? De legalább jól beolvastam annak a tökfejnek..Haha! Idézem:
2TE BUNKÓ4 HÍVJ SZERELŐT4 AZT HISZED, OLYAN EGYSZERŰ FELMÁSZNI AZ EMELETRE,,,, PRÓBÁLD MEG444444442 (polgárveronika)