Ma  egy olyan eszközről fogunk tanulni, amivel én gyerekkoromban leginkább kardoztam.  A felnőttek legnagyobb örömére. Ez a vízmérték. Nevezik még libella műszernek is, én leginkább vízszintmérőnek szoktam hívni, bár nem vagyok benne biztos, hogy helyesen. Majd ti megmondjátok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Javaslom, kezdjük a vízmérték történetével. Először volt az úgynevezett függőón. Az ókorban és a középkorban ennek segítségével jelölték ki a függőlegeshez viszonyított vízszintes irányt. A mérés nem volt annyira pontos, mint a ma is használatos buborékos vízmértékkel, de ők ezt nem tudták, hiszen ezt akkor még nem találták fel. Aztán egy szép napon, 1620-ban megszületett  Melchisédech Thévenot, francia író, tudós, térképész, feltaláló. 41 évvel később 1661. február 2-án elkészítette a ma ismert buborékos vízmérték ősét. Mivel már akkor is mindenki mindent jobban tudott, az új találmányt csak a következő évszázad elején kezdték el megszeretni és alkalmazni. Még az is lehet, hogy Christopher Wren, a kor nagy angol építésze sem használta, amikor azt a böhöm nagy kupolát építette az 1666-ban leégett londoni Szent Pál Székesegyházra, a felújítás során. Nekem elég vízszintesnek tűnt, de elképzelhető, hogy lehetne még ennél is vízszintesebb.

A vízmérték legfontosabb része a buborék. Na jó nem, de ha gyerek lennék, biztos hogy ezt a választ adnám a "ki tud többet a vízmértékről" vetélkedőn. E mérőeszköz legfontosabb része az igen misztikus nevű libella. Ez egy enyhén ívesre hajlított üvegcső, amibe kicsi viszkozitása miatt, etilalkoholt töltenek, egy kis légbuborékot hagyva a csőben. A cső két vége értelemszerűen zárt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor a vízmértéket a vízszintesnek szánt felületre helyezzük, a buborék igyekszik az üvegcső tetejénél maradni. A legfelső helyzetet az üvegcsövön jelekkel is kiemelik. Akkor a "legvízszintesebb" a felület, ha a buborék pont a két jelzés között tartózkodik. Ilyenkor a libella a mérési síkkal párhuzamosan helyezkedik el. A vízmérték függőleges felületek ellenőrzésére is használható. Mi is így tettünk a már említett ajtókeret beszereléskor. Ilyenkor a függőleges sík dőlését tudjuk valóban függőlegesre állítani. Ebben az esetben a libella a mérési felületre merőlegesen helyezkedik el, így amikor megdöntjük a műszert, a buborék is elmozdul.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Létezik gömbsüveg alakú üvegrésszel ellátott vízszintező is. Az ilyen kialakítású műszer egymaga megmutatja, hogy a sík minden irányban vízszintes-e vagy sem. Általában mérlegekbe építik be.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Különböző szakterületeken más-más vízmértéket használnak. Kialakításuk szerint sokféle variáció létezik. A mai vízmértékekben általában két libella található. Egy a vízszintes, egy pedig a függőleges sík ellenőrzésére szolgál. Aranyszabály, hogy minél hosszabb a vízszintező, annál pontosabb a mérés. Léteznek háromlibellás műszerek is, ezekben a harmadik üvegcső 45°-os mérésre is alkalmas.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kialakításukkal a különböző munkaterületekhez is igazítják a vízmértékeket. A mágnescsíkkal ellátott műszerek felcuppanthatók például acélgerendákra, áthidalókra. Így akár tapsolni is tudunk a két szabadon maradt kezünkkel. Egyes műszereken a fent említett mágnescsík "V" alakban fut végig a vízmérték alján, így azok hengeres tárgyakhoz is pontosan illeszthetők. Kaphatók még kivehető libellával ellátott vízmértékek is. Ezekkel akár egy egérlyukban is elboldogulunk. (furdancs.hu)

1