formátum fele2021.04.15. 08:43, magam2
minden ami erdekes lehet
jobb, ha nem forgolódsz álmodban...
formátum fele2021.04.15. 08:41, magam2
minden ami erdekes lehet
egészség – perc…
Kevesebb sóval tovább élhet
Csökkenteni kell a só fogyasztást
A British Medical Journal legújabb számában publikált tanulmány szerint az étrendi kálium bevitel növelésével és a só fogyasztás korlátozásával csökkenthető a vérnyomás és az agyi érkatasztrófa (stroke) kockázata.
Az egyik kutatás azt mutatta, hogy a szokásosnál két-hárommal több adag káliumban gazdag zöldség vagy gyümölcs fogyasztása jótékony hatást gyakorol a szervezetünkre. A só fogyasztás mérséklése pedig még tovább fokozhatja ezt az előnyös hatást. Ráadásul a vérnyomásra kedvező hatást gyakorló megnövelt káliumbevitel az eredmények szerint nem gyakorolt káros hatást a veseműködésre vagy a hormonszintekre.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a kutatás alapján kiadta a káliumbevitelre vonatkozó első ajánlását, amelyben azt javasolja, hogy a felnőttek fogyasszanak naponta legalább 4 gramm káliumot.
A British Medical Journal szaklapban megjelent tanulmányhoz az ENSZ Világélelmezési Programjának, az Imperial College London, valamint a Warwick Egyetem Orvostudományi Karának kutatói 22 kontrollált kísérletet, és további 11 kutatást elemeztek e témában, amelyekben összesen több mint 128 ezer ember vett részt. Az eredmények azt mutatták, hogy az étrendi kálium mennyiségének napi 3-4 grammra növelése felnőttekben a vérnyomás csökkenését eredményezi. Ez a megnövekedett káliumszint ráadásul a vizsgált felnőttekben a stroke 24 százalékkal alacsonyabb kockázatával is összefüggésbe hozható.
Egy másik vizsgálatban a londoni Wolfson Institute of Preventive Medicine kutatói 34 a sóbevitellel kapcsolatos kísérlet eredményeit vizsgálták felül. Kiderült, hogy a sóbevitel mérsékelt csökkentése legalább négy hétig jelentős csökkenést eredményez a magas és normális vérnyomású személyekben egyaránt. Az eredmények nemtől és etnikai hovatartozástól függetlenül érvényesek voltak. Az alacsonyabb vérnyomás pedig közismerten csökkenti az agyi érkatasztrófa és a szívbetegség kialakulásának kockázatát.
A kutatást vezető Graham MacGregor professzor elmondta, hogy a tanulmányban említett mérsékelt sóbevitel csökkentés azt jelentette, hogy az alanyok felére csökkentették a naponta elfogyasztott só mennyiségét. "Nagy-Britanniában az átlagos napi sóbevitel 9,5 gramm, tehát ezt kellene körülbelül 6 grammra csökkentenünk, vagy ha nagyon odafigyelünk, a javasolt napi 5 grammra korlátoznunk. Ez azonban nagyon nehéz, mivel a vásárolt élelmiszerek eleve nagy mennyiségű sót tartalmaznak" - állítja a professzor.
(HáziPatika.com)
formátum fele2021.04.15. 08:40, magam2
minden ami erdekes lehet
tárlat - látogató...
Beregszászy Tamás (1967 - ) festészete...
formátum fele2021.04.15. 08:39, magam2
minden ami erdekes lehet
csak egy gondolat…
tudod furcsa szerzet az ember, mert ha nem akar semmit, azt bármikor megkaphatja…
formátum fele2021.04.15. 08:36, magam2
minden ami erdekes lehet
majd én viszem az esernyőt drágám...!
formátum fele2021.04.15. 08:35, magam2
minden ami erdekes lehet
egyperces...
A százéves rejtély
Mint megannyi rózsaszín mákszem, mint huhogó baglyok, mint eső a déli, zord hegyvidéken, belépett Vilmos a boltba éppen. Nem volt nála nagyobb, erősebb ember a városban, mégis mindenki híres széles mosolyáról ismerte fel, mely a figyelőtől ellazult nyakat követelt.
- Mit adhatok? - kérdezte az eladó.
- Látom maga új, még nem ismer engem - felelte Vilmos - mindenből kérek, ami a boltban van. Abból a sorból (arra a sorra mutat) mindenből kettőt, a többiből egyet.
Az eladó nem csodálkozott, ami fura. Elkezdett pakolni és néha-néha óvatosságból megkérdezte egy-egy terméknél, hogy biztosan kér-e azt is, de minden alkalommal bólogatás volt a válasz.
- Ezekből is kér?
- Fiam, az apám remek katona volt, a testsúlyom értéket képvisel, a gyomrom szunnyadó vulkán.
Ennek semmi köze ehhez, gondolta az eladó, pakolt hát tovább.
Időközben megérkezett a bolt tulajdonosa, és jelezte az ifjú eladónak, hogy ez az eset mindennapos és rendben van.
Vilmos és az öreg már ismerték egymást, ezért hogy ne unatkozzanak, beszélgetni kezdtek.
- Nyílnak-e már a fülemilék? - Tért a lényegre az öreg.
- Nem - válaszolta Vilmos jó ismerőshöz illően.
Nyílt az ajtó és egy gyerek érkezett. Vilmoshoz ment és egy papír cetlit adott neki, hozzá tette, hogy az anyja küldi.
- Ő a mostoha fiad? - Kérdezte az öreg tulaj.
- Nem, ő az ostoba fiam. A mostoha fiam otthon van a feleségemmel.
- Az ostoba feleségeddel?
- Nem, tőle váltam el. A mostoha feleségemmel.
Az eladó ekkor elejtett valamit, de ennek nem lettek következményei.
Amikor végzett a pakolással és a pulthoz lépett, Vilmos véletlenül belélegezte az eladót, de az megbocsátott neki, miután kifújta.
Bocsásson meg - fordult az öreg az eladóhoz - a maga kocsija az, amelyiknek még most is megy a motorja?
- Igen, nem áll le.
- Nem valami jó hír ez nekem.
- Sajnálom uram, jó hír viszont, hogy három hónap után végre beindult egyáltalán, ezért tudtam ma bejönni.
- Minden rosszban van valami jó.
Vilmos itt bekapcsolódott.
- Ismerős helyzet, én tavaly a sírba vittem a szomszédot a kocsimmal, mivel hullaszállító vagyok.
- Akkor ez nem teljesen ugyanaz a helyzet, nemde? - kérdezte vagy az eladó vagy az öreg.
- Azt mondtam volna? Bocsánat.
Egy darabig vigyorogtak egymásra, majd zavarba jöttek, ezért abbahagyták.
Vilmos pénzzel akarta kompenzálni a vásárlást, ami csodák csodájára sikerült neki. Felkapta szatyrait és elindult könnyű léptekkel.
Az öreg eme alig hihető momentumra (hogy csak így elbírja azt a sok mindent) humoros megjegyzést akart tenni:
- Vilmos, itt az ideje, hogy bebújj valaki ágya alá és féljenek tőled.
A bolti eseményeknek ezzel vége szakadt Vilmos szemszögéből. Ő átment a közeli papír és rovarírószerbe. Ott is ismerős arc fogadta, ami pár másodperc elteltével már nem csak ismerős volt, hanem egyértelműen valaki.
- Hogy vagy? - Megint egy jó kérdés.
- Köszönöm jól. Illetve holnap el kell mennem az orvoshoz.
- Értem, de ne a fadoktorhoz menj, mert az fából van és nem vaskarika.
- Tudom - felelte Vilmos, még ha nem is tudta.
Kettejük közül, aki nem Vilmos volt, rágyújtott egy cigarettára, és mikor kifújta a füstöt, Vilmos elszállt vele.
Mikor hazaért, otthon érezte magát. Üdvözölte mostohafeleségét.
- Mit csinálsz?
- Gombakrémlevest eszem - mondta, mint aki gombakrémlevest eszik.
- Jó éjtvágyat!
Vilmos napjának egy részét most eltöltötte, később ment dolgozni a temetőbe. Aznap egy igen gazdag polgárt temettek.
A temetés végeztével Vilmos nem akarta megtartani a véleményét, ezért odament a paphoz, akivel a baja volt.
- Elnézést atyám, elment az esze? Hiszen tudja, mi a maga dolga. A hit erősítése.
- Igen, értem - felelte a pap - Mit mondott?
- Ön azért kell, hogy a jóról beszéljen, megmutatni, hogy a halál nem csak pusztulás, hanem valami új. Hogy ne csak a rosszat lássák.
- Felhívtam a figyelmet az örökségre.
Vilmos erre nem tudott mit mondani, megfordult (vele a világ).
Hazafelé cammogott. Azon gondolkodott, hogy kivesz egy kis szabadságot, mert már lassan a saját ügyfele lesz.
- Abban a hitben élek jelenleg, hogy alvás szándékával fejezem be a napot - mondta csak magának - de előbb adok a gyerekeknek egy jóéjszakát nyuszit.
Végül betakaródzott, és elaludt nagy kíváncsisággal. Kíváncsi volt, hogy mi lesz a reggeli. (Daniel)
formátum fele2021.04.15. 08:24, magam2
minden ami erdekes lehet
mindig lesznek rockerek...
formátum fele2021.04.15. 08:24, magam2
minden ami erdekes lehet
tudtad…?
Egy újszülött csecsemő feje teszi ki teljes tömegének egynegyedét.
1901-ben az első fizikai Nobel-díjat Wilhelm Conrad Röntgen kapta, az általa - titokzatosságuk miatt - X sugaraknak nevezett felfedezéséért.
A békák csontjaiban is új gyűrűk keletkeznek minden téli alvás során, hasonlóan a fák évgyűrűihez. A tudósok ez alapján meg tudják határozni az állat életkorát.
Az ókori Görögországban egy nő, ha akár csak egyetlen olimpiai versenyszámot is megnézett, halállal lakolt érte.
A McDonald's évente 2500 tonna szezámmagot használ fel az ételeiben.
Ralph Macchio egy 14 éves srácot játszott a "Karate kölyök" című filmben. A színész akkor volt 22 éves. (internet)
formátum fele2021.04.15. 08:23, magam2
minden ami erdekes lehet
a hét egyezése...
formátum fele2021.04.15. 08:22, magam2
minden ami erdekes lehet
településeink…
Molnári
Molnári község (horvátul: Mlinarci, korábban Mlinarce) Zala megyében, a Letenyei kistérségben.
Fekvése
Határmenti horvát nemzetiségű település Zala megyében. Nagykanizsától délnyugatra 20 km-re, Letenye várostól pedig délkeletre 10 km-re található, közel 500 m-re a Mura folyóhoz. Nagy jelentőséggel bír a Mura, mivel Magyarországot Horvátországtól választja el ezen a szakaszon.
Története
A községet először Molnáry alakban egy 1321-re keletkezett hamis oklevélben említik, mint a kanizsai vár tartozékát, amelyben több nemesnek volt birtoka.1778-ban – és később is sokszor – Mlinarce-nak nevezik, a helybeliek ma is így mondják. Története szorosan és sok szállal kötődik Tótszerdahelyhez és a török időkben elpusztult Szentmihályhoz. A XV-XVI. században legfőbb birtokosai a Szentmihályi, a Zele, – nekik kúriájuk is állt itt – a Billey, a Chernel és a Hásságyi család voltak. Sokszor szerepel az oklevelekben hatalmaskodások és birtokperek tárgyaként. Népes falu lehetett, hisz az egyik nagy forgalmú murai rév mellett feküdt. 1542-ben Zele Jakabnak 10, a két Hásságyi fivérnek (ill. egyikük özvegyének) együtt 5, két más nemesnek 1-1, a helyi plébánosnak ugyancsak 1 portáját adóztatták.
Ez utóbbi oklevél szerint plébániája is volt Molnárinak, de késői szervezésű lehetett, mert a Holub által felhasznált pápai tized jegyzékben nem szerepel. Az 1548. évi dikális összeíráskor mindössze 13 puszta, 26 szegény, 1 felégetett és 9 új házat vettek lajstromba itt, Szerdahelyen, valamint Szentmihályon. Az elmenekült lakosok egy része azonban hamarosan visszatért és a felperzselt viskókat újjáépítette. 1564-ben ismét népes település.
Szigetvár 1566. évi eleste után a török újra végigrabolta a vidéket. Ennek szomorú következménye, hogy az 1569. évi úrbéri összeírás idején már ismét csak 4 negyed telkes jobbágy lakta e falut. Az ismétlődő török támadások hatására a következő évtizedben a környék csaknem teljesen elnéptelenedett. Ekkortájt építették ki a török ellen – Kanizsától nyugatra – a végvárak láncolatát, melynek egyike épp Molnáriban volt, a falu fölé magasodó Vármelléki (Gradisče) dűlőben. A harcokról és Zrínyi Miklósról még ma is több monda él a nép ajkán. Úgy tudják, hogy amikor az ostromra készülő törökök a Táboriscse réten gyülekeztek, Zrínyi kitört a várból és a közeli tóba szorította őket.
A néphit szerint Zrínyi tulajdona volt a vízimalom is, mely a Zrínyi-mezőben (Sztiszka) állt. 1598-ban ismét összeírtak 23 házat, de csakhamar felégették őket a Kanizsa bevételére (1600) gyülekező törökök. A hódoltság idején Molnári többnyire lakatlan maradt. Csak 1710 körül kezdett újra benépesedni főleg muraközi, illetve Murán túli horvátokkal, de csak néhány család telepedett le tartósan. 1715-ben például mindössze 4 jobbágy és 1 zsellér lakta. A jobbágyok már 1728-ban is feltűnően apró telkeken gazdálkodtak. A hét zsellér mindegyike fél holdnyi irtás földet művelt. Bár a migráció erős volt, a XVIII. század derekától a falu gyorsan benépesedett. 1770-ben már 50 család lakta, melyek közül 6 a Horvát, 4 a Vuk, 3-3 a Ferencsák, a Kobra, illetve a Dobos nevet viselte. A földesúr a török kiűzése után többször változott, de szinte mindig ugyanaz volt mint Tótszerdahelyen; 1720-ban Mercy generális, 1728-ban Festetich Kristóf, nem sokkal később Zajgár György, majd ismét a Festetich család. Zajgár földesúrasága alatt a jobbágyok fellázadtak a mértéktelen kizsákmányolás, főleg a növekvő robot és a kisajátítások ellen.
A század közepén Molnári a Festetich családtól – valószínűleg zálogjogon – gróf Fekete György birtokába került,(ő is szinte az elviselhetetlenségig fokozta a robotot) később meg is vásárolta és még 1815-ben is birtokolta.
Egyik forrásunk szerint 1790 körül a Csuzy család lett birtokos, a XIX. század elején pedig részbirtokos már a Halasy család is. A falu egyetlen szőlőhegye a Sándor-hegy már a XVIII. századtól az Inkeyeké volt. Molnári 1836 – 1837. évi utolsó fennmaradt dikálisában 50 adózó szerepel, közülük 9 házas, 3 pedig házatlan zsellér volt. A jobbágyok átlag 2-2 hold I-II-III. osztályú szántó és 2+2 vagy 2+1 hold I. illetve II. osztályú rétet műveltek. Szőlőjük nem volt. 33 fejőstehenet, 55 hámoslovat és 52 sertést írtak össze. Valamennyien III. osztályú házban laktak. 1847 végén 17 jobbágy és 7 zsellér telket írtak össze a faluban. A határ rendezése megtörtént, de a legelő elkülönítés nem.
1848 tavaszán a parasztok megyénkben is a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésére törekedtek. Simonffy Emil a Molnáriak megmozdulásáról ezt írja: „Molnáriban a földesúr április 9-én korábbi évek szokása szerint árverés útján kívánt bérbe adni 1 nagyobb tábla szántóföldet. A falusiak azonban… a földesúri tiszttartó előtt kijelentették: A kérdéses szántóföldet a Molnári erdőből irtották ki évekkel ezelőtt, ehhez nekik van joguk, azt bérbe adni nem engedik hanem közösen fogják használni. Amikor pedig egy szomszéd helységbeli nemes 3 holdat ki akart venni haszonbérbe, a Molnári lakosok megtámadták, megverték, majd a községházára bekísérték és kalodába zárták"
A hagyomány szerint a Sziszek nevű bereknél kelt át a Murán Jellasics egyik hadosztálya, de ágyúikkal nem tudtak keresztül vergődni az ingoványon, és belefulladtak a mocsárba.
A lakosság lélekszáma 1785 – 1869-ig 342-ről 617-re emelkedett, és arányosan nőtt azon túl is. A polgárosodás az önkényuralom idején és után csak lassan indult meg. Bár a volt úrbéresek egykori földjeik szabad tulajdonosai lehettek, a kapitalista gazdagodás lehetőségével a birtokok kis terjedelme miatt csak kevesen tudtak élni.
Nagy hatással volt a község fejlődésére, hogy 1870-ben a szomszédos Murakeresztúr vasútállomást kapott. A gazdálkodók könnyebben értékesíthették termékeiket. A nincstelenség így is nagy maradt, sőt a népszaporulat miatt fokozódott. Többen kivándoroltak Amerikába, az agrárproletárrá váltak többsége pedig évről évre 6 hónapos summás munkával vagy képes aratással szerezte meg a család kenyerét.
A 20. század első évtizedeiben az ipart 2 kovács, 2 cipész, 2 kőműves, 2 ács és 3 takács képviselte, akik elegendő munka híján nehezen éltek. A környék egyetlen ipari vállalkozása az 1896-ban létesített tégla-, cement-, és tetőcserép üzem volt, mely 8 lóerős géppel és 12 munkással működött. A közellátást 2 fűszerkereskedés és a Hangya-szövetkezet szolgálta.
1954-ben létesült az óvoda, 1964-ben orvosi rendelő,lakással. 1965-ben megépült a kultúrház, 1972-ben a Murai Vízmű, mely Nagykanizsát és környékét látja el friss ivóvízzel napjainkban is. 1987-ben nagy nehézségek közepette megépült az Öregek Napközi Otthona.
1990-ben épült a templom, ugyanebben az évben állítottak emléket az I.és II. világháborúban hősi halált halt helyi áldozatoknak. A rendszerváltozás után Molnáriban is megalakult a helyi önkormányzat, 1994-től pedig egyben Horvát Kisebbségi Önkormányzatként is működik. A 90-es évektől napjainkig az infrastruktúra szinte teljesen kiépült.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum