- 78 forint - mondta a boltos.

- 78 forint - ismételte a fiú könnyes szemmel.

20 forint. Mit nem adott volna most 20 forintért. A világot, a csillagokat, a Napot. A világért, a csillagokért, a Napért. Érte. Hisz csupán csak ennyi hiányzott a boldogsághoz.

Tavaly ismerte meg a Balaton partján. Eleinte fel sem tűnt neki a kislány szépsége. Szőke, hosszú haja, mandulavágású, barna szeme, mosolygós arca.

A pöttyös labda volt az oka mindennek. Pont akkor gurult végig a parton, amikor elkészült a homokvár. Hogy mennyit dolgozott rajta! És egy ilyen pöttyös labda mindent lerombol.

Üvölteni akart. De hang nem jött ki a torkán. Szája sírásra görbült és eleredtek a krokodilkönnyek.

- Elnézést - mondta a lány.

Majd szó nélkül elkezdte újra felépíteni a homokvárat. Ennek már majdnem 3 éve. Azóta elválaszhatatlanok. Ma akarta elmondani neki. Hogy soha nem engedi el. De 78 forintra nem számított. Reggel összetörte a malacperselyt és kivette a biciklire félretett 58 forintját. Már évek óta gyűjti a zsebpénzéből. De most már nem halogathatja tovább. Elmondja, hogy szereti.

Nagyon szép volt a virágcsokor. Az a virágcsokor. Amit már két hete láttak a kirakatban. Amiért összetörte a malacperselyt. Ami tegnap még 58 forint volt.

Nem akart hinni a szemének.

- Biztos, hogy 58 forint volt - mormolta magának.

De a boltos hajthatatlan volt. Másik virágot pedig nem vehetett. Neki AZ a virág kellett.

Üres kézzel, sírva jött ki a virágüzletből. És akkor az út túloldalán meglátta Őt. Integetett és mosolygott. Szóke haját lágyan fújta a meleg tavaszi szellő, szeme nevetett és nagyon boldog volt.

A fiú elfeledkezett a 78 forintról. Elfeledkezett mindenről. Csak a világot, a csillagokat, a Napot látta maga előtt. És elkezdett szaladni a lány felé.

Az öreg Zsiguli pont abban a pillanatban ért oda a poros főúton. Az 58 forint szétgurult a macskaköveken.

A kislány üvölteni akart. De hang nem jött ki a torkán. Szája sírásra görbült és eleredtek a fájdalom könnyei.

Soha nem labdázott többet.