egyperces...

naplórészlet

Képzeljétek!
Új telcsit kaptam a Mókucimtól!
Ki akart engesztelni a múltkori morciskodásáért, ezért elvitt a vizi telcsiboltba, a piros dizájnosba, amin a cuki pirospötty van!
Vett nekem egy rivális telefont! A boltban a srácika csak rám nézett, és azt mondta, látja rajtam, hogy szeretem az akciós dolgokat, - amire én úgy bólogattam, hogy ki is esett az orrpirszingem, - ezért az okostelefont ajánlja nekem!
Míg a papírokat intézték, meg a számlát kifizették, én már barátkoztam is vele. Bemutatkoztam neki, hogy lássa én is okos vagyok, de még csak nem is válaszolt, csak csipogott, gondoltam robotra van kapcsolva!
Két okos egy csapatban, ennek igen örültem! Így legalább kölcsönösen tudunk segíteni egymásnak!
Otthon első dolgom volt beletenni a régiből a SIM kártyát.
Fogalmam sem volt soha, miért is ez a neve, de lehet, hogy ebben például okosabb nálam.
És tényleg az volt, mert ők ketten – a telcsim, meg a simem - fel is ismerték egymást!
Aztán igen elcsudálkoztam, mert 5p múlva hívott a barátnőm. Meg is kérdeztem tőle, honnan tudta, hogy az új telón tud hívni.
Szegény nem értette. Aztán mire elmeséltem, hogy kaptam egyet, és hogy a régi be sincsen kapcsolva, meg hogy már ki is vettem belőle a kártyámat… már én sem értettem.
Sokat tud az okostelefonom.
Tudja például a telefonszámomat, és ha akarom ki is írja, ha felhívok vele valakit.
Aztán lehet vele fotókat csinálni, meg zenélni, meg rámenteni például artuditu hangját, hogy a szerelmem, ha hív, tudjam ő az, meg készít videót is, és az embereket, ha lefotózom, akkor nem a nevüket kell hívnom, hanem a képüket, ez jó.
Mert nekem is könnyebb a dolgom. Csak megkeresem a képet, pöckölök rá egyet, és már hívja is, fel is hívtam egy kutyatejet, amit lefotóztam, de éppen pittyent egyet, és aztán pangott!
Jah, mert érintőképernyős ám!
Először kerestem is rajta a gombokat. De aztán rájöttem, hogy ebbe legalább nem akadnak bele a körmeim, ez már az okossága sokadik jele!
Tud még többet is. Például meghallgattatom vele a zenéket, amiket a magnón vagy a cédén lejáccok, és ő meg kiírja a kis képernyőjére a nevét meg a címét, és a borítóját is megmutatja!
Kár, hogy nem tud ilyet az emberekkel is, vadidegenek nevét kiírná, akiket lefotózok. Jó muris lenne!. De akkor tuti többe került volna!
Aztán a képernyőjére lehet kitenni ám minden adatot, például órát, és még azt is kiírja, hogy mennyi az idő Párizsban, meg Newyorkban.
Aztán tud valutát átváltani, csak még a rést nem találtam meg rajta, hol kell bedobni a forintot, hogy kiadja a valutáját!
Mértékegységet is vált. Bár ezt megint nem értem. Az egy kilo cukor máshol több? Vagy mire váltja át, fél kilo porcukorra? És a hőmérséklet azt értem hogy mindenhol más, na de a kurvameleg az mindenhol az, nem? Vagy van még dögmeleg, és veszett hideg is. Tehát ezek szerint ismeri a rokonértelmes szavakat is?
Még tanulmányoznom kell, mert a könyvecskének a felét tudtam csak elolvasni estére. Sajnos nehezen ment először. Elkezdtem, de nem értettem, aztán átolvastam a következő fejezetet, és azt sem, és a harmadikat is, de azt sem. A képek ugyanazok voltak, de a nyelvem teljesen kitört, és annyira fáj, hogy ma már csókolózni sem tudok!.
Mire este lett, már tele volt a fejem új szavakkal, és a Mókucim mikor hazaért meg is kérdeztem tőle, hogy mi az a users manual?
Aztán közölte velem, hogy örül, hogy elolvastam hat nyelven a használati utasítást, de ha megkeresném magyarul, abból könnyebben megtanulhatom!
Azóta már sikerült eljutnom azokhoz a részekhez, amit az eladó úgyis megmutatott a boltban!
De nem baj, ha megírjátok a számotokat, majd visszahívlak Benneteket!
Addig, hogy időt nyerjek, itt az enyém:
06703444566… jah, csak nem ebben a sorrendben! Puszmusz!

(SzI)