Dobd el a fűgyűjtőt! Ha rendszeresen nyírunk, nem kell összetakarítanunk a füvet

Előbb azonban érdemes néhány dolgot tisztázni. Remélhetőleg egyre kevesebbünknek jut eszébe a tápanyagban gazdag fűnyesedéket a kukába vagy műanyag zsákba gyömöszölni. A felvilágosult kerttulajdonos ugyanis már betéve tudja, hogy a fűnek is, mint minden élőlénynek, szüksége van tápanyag-utánpótlásra. A műtrágyázás bizony csak sovány táplálékul szolgál a növényzetnek. Ráadásul, mivel az eső könnyen feloldja és a talaj mélyebb rétegeibe száműzi, a növények kevés hasznát látják. Ezzel szemben a természetben, csodálatos átalakulás során keletkező szervesanyagok hosszabb ideig képesek tárolni a nélkülözhetetlen tápanyagokat, ezáltal folyamatos táplálékforrást biztosítanak az éhes fűnek, fának, virágnak. Ezen túlmenően a humusz vagy más néven komposzt számtalan más tápanyagot tartalmaz, amely egészségesebbé, szebbé teheti a belőle lakmározó növényeinket.

Elöregedett a füvem - szoktuk hallani a kókadozó pázsitja fölött gondterhelt arccal sopánkodó házigazdát. Pedig nem erről van szó, hanem inkább arról, hogy a növények vészes szervesanyag hiányban szenvednek. Ha tehát meg akarjuk kímélni magunkat az effajta kudarcoktól, legjobb, ha folyamatosan gondoskodunk a szervesanyag utánpótlásról. Igen ám, de a fű komposztálása, a fentebb leírt okból komoly akadályokba ütközik. Van azonban egy, a megszokottól eltérő, kézenfekvő megoldás: ha rendszeresen vágjuk a fűszőnyeget, nem kell összetakarítanunk a levágott fűszálakat. Néhány napon belül úgyis elfonnyadnak, megszáradnak, majd a fűszálak közé hullva megkezdődik a korhadási, azaz komposztálódási folyamat. Dobd el a fűgyűjtőt - szól komposztálási előadásunk egyik jelmondata, s erre rímel, hogy több fűnyírógép-gyártó már úgynevezett mulcsozó előtéttel kínálja termékét. Ez a vágóeszköz még apróbb darabokra vágja a levágott fűszálakat, ezzel is elősegítve a komposztálódási folyamatot. Ami pedig azt a tévhitet illeti, hogy a levágott fű alatt "befüllednek" a növények; ilyen kis mennyiségű, illetve apró méretre vágott nyesedéknél ez fel sem merülhet. Aki pedig a zaj és energiaszegény módszereket kedveli, és némi egészséges erőfeszítéstől vissza nem rettenve az újra divatba jött kézi fűnyíró-gépeket használja; ugyanerre az eredményre jut.

Ha valaki az elmondottak ellenére mégis a fű komposztálása mellett dönt, a következő szempontokat kell figyelembe vennie. Jó minőségű komposzt keletkezésére csak minél többféle alapanyag felhasználása esetén számíthatunk. A füvet önmagában komposztálni ezért sem túlságosan célravezető dolog. Ráadásul a rothadási folyamatot sem tudjuk így elkerülni. A számunkra kedvező, szagmentes korhadás elérése érdekében mindenképpen fás, száraz anyagokkal kell összekevernünk, például sövénynyesedékkel, szalmával száraz falevéllel vagy faforgáccsal. Az eredmény így valószínűleg kedvezőbb lesz, feltéve, hogy nagy fűmennyiség esetén elegendő segédanyaggal rendelkezünk, illetve nem sajnáljuk a keveréssel járó fáradtságot.

Jó komposztálást!