A szájban kisebb-nagyobb robbanó, pattogó érzést okozó édesség évtizedek óta népszerű a gyerekek és a nosztalgikus hajlamú felnőttek között. A robbanócukorkát William A. Mitchell élelmiszermérnök kísérletezte ki 1956-ban, és az Egyesült Államokban 1975 óta kapható.
A cukorka úgy készül, hogy összetevőit – glukóz, laktóz (tejcukor), kukoricaszirup, ízesítőanyagok – hevítéssel megolvasztják, majd a híg masszát túlnyomásos szén-dioxiddal elegyítik, és hagyják lehűlni. A cukorka megszilárdulásakor különböző méretű szén-dioxid buborékok maradnak a belsejében, melyek a szájban megolvadva megnyílnak; a mókás hangokért és érzetért a kiáramló gáz felelős.
Amerikában és Európában is elterjedt az a rémhír, hogy ha valaki sok robbanócukorkát eszik, majd szénsavas üdítőt iszik rá, akkor a gyomra egyszerűen felrobbanhat. Ez azonban nem reális veszély, a cukorban oldott szén-dioxid elenyésző mennyiségű, és laboratóriumi kísérletek sorozata bizonyítja a városi legenda alaptalanságát.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó