egyperces...

Nyári emlék

 

Nemrég egy esős délutánon az ablaknál állva néztem a mindent elborító cseppeket. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam, és leültem a számítógép elé, hogy megnézzem a nyáron készült képeket.

Nézegettem a Bulgáriában összehozott fotókat, s mikor a vitorlás képekhez értem, felidéződött bennem, hogy milyen jó is volt az az este.

Elszántan kerestük a kirándulást szervező irodát, hogy elmehessünk vitorlázni. Mikor nagy nehezen megtaláltuk, apu megvette a jegyeket, majd rohantunk a kikötőbe. Mielőtt felszálltunk volna a vitorlásra, megnéztük a kikötőben található emlékművet és készítettünk néhány fotót. Aztán lassan megérezett a többi vitorlázni kívánó ember is, mi pedig átmásztunk a partról a vitorlásra. A víz gyengéden ringatott, majd lassan elindultunk. Nagyszerű érzés volt a végeláthatatlan, gyönyörű tengeren vitorlázni. Mikor a szomszéd város, Kiten partjaihoz értünk, elámultunk. A városhoz tartozott egy gyönyörű erdő, s egy meseszép partszakasz. Szinte hihetetlen volt látni az egyszerű, mégis csodás természetet, amelyet alig alakítottak át. Az idegenvezető mesélte, hogy régen Kiten és Primorsko egy város volt, csak aztán szétválasztották őket.

A visszaút is nagyon jó volt, s a látvány fantasztikus! A lemenő nap sugarai csillogtak a víz felszínén, a távolban pedig három delfin ugrándozott a vízben.

Nagyszerűen éreztem magam az alatt az egy óra alatt! Persze a nyaralás már önmagában is jó volt, de ez a kirándulás egyszerűen fantasztikus.

Mikor a képek végéhez értem, kissé szomorkásan, de mégis mosollyal az arcomon kapcsoltam ki a számítógépet. Jó volt visszagondolni a szünidőre, a jó meleg nyárra.

,,Remélem, a következő is ilyen, vagy még szebb lesz!” - gondoltam, majd leültem tanulni.(LA)