egyperces...

Le nem jegyzett görög mítosz

Görögország egy csodálatos, ámbár ma már senki által nem ismert szigetén olyan emberek élnek, akiket az istenek elzártak az átlagemberektől, mondván, ezzel a tudással egy külön, magasabb szintre emelkedtek. Vezetőjük a tudományok istene, Szájentusz a szigeten él, de nem együtt a géniuszokkal, hanem a sziget szélén egy magas torony tetején.
Szinusz Hiperbólikusz, becenevén (ex-e-x):2, a sziget lakója.  Egy nap éppen kedvenc görög csemegéjét készítette el reggelire, amikor legjobb barátja, Logaritmus Naturálisz ajtóstul rontott rá a konyhába.
 – Visszaküldenek, ha nem nyersz! Engem is, téged is, mindenkit is! – ordította.
 – Jó reggelt, Logaritmus. – megkeverte az ételt – Mi a fenéről beszélsz?
A barátja homlokon csapta magát, majd megrázta Szinuszt.
 – Hát nem érted?! A túl nagy szaporulat miatt már nem férünk el mind a szigeten, ezért matekversenyt rendeznek – magyarázta Logaritmus –, és csak az első öt helyezett maradhat a szigeten. A többiek húznak vissza a köznép közé! Én félek, Szinusz!
Most már Szinusz is kapizsgált valamit. Tudta magáról, hogy nem a legjobb a matematika tudományában. Ő fizikus természetű.
 – Rendben van, Logaritmus. Felkeressük a nagybátyámat, aki a matematika mestere. Ő majd kitanít minket.
 – Jaj, barátom. Nem érted. Nekem nincs mitől tartanom, én téged féltelek. És zseni vagyok! Erről papírom is van! – hencegett Logaritmus.
 – Azt a papírt még én hamisítottam neked anno. Hihetetlen vagy – szólt lekezelően Szinusz, aztán kirakta hűlni a sültet az udvarra.
Még aznap elmentek Arkusz Tangenshez, Szinusz nagybátyjához. Arkusz Szinusz édesanyjának öccse volt, és matematika szakon végzett professzor. Igaz, elfoglalt személyiség volt, unokaöccse tanítására mégis megpróbált időt szakítani.  A versenyig csak egy hét volt, de Arkusz szerint az igazán eredményes tanításhoz legalább tíz nap szükséges. Így a két fiatal, Szinusz és Logaritmus egy ötnapos gyorstalpaló tanfolyamon vett részt. Logaritmus egész idő alatt jegyzetelt (a tenyerére, a lehető legapróbb betűkkel). Szinusz meg az agyába próbálta belevésni azt a rengeteg kifejezést és képletet, de semmi képen sem akartak azok ottmaradni.
Miután letelt az öt nap Szinusz a hatodik napon még gyakorolt, de hetediken rájött, hogy semmi értelme. Ezért valamiféle cselhez kellett folyamodnia. Szájentuszhoz fordult segítségül, aki négyzet alakú felhőjéről leszállva, ember képében jelent meg Szinusznak.
 – Segítségedet kérem ó nagy Szájentusz, minden tudománynak istene – hajolt meg vezetője előtt Szinusz – De mielőtt bármit is mondasz, meg szeretném kérdezni, hogy lehet felhőd négyzet alakú, ami egy sík alakzat, ebben a térbeli világban?
 – Ne köss belém és a felhőmbe, Szinusz! – horkant fel Szájentusz – De szemtelenséged ellenére én mégis segítek. Tudom, hogy a matekversenyről van szó.
Szinusz elámult istene tájékozottságáról.
 – Tessék – adta oda a megoldásokat Szájentusz Szinusznak – magold be őket, és máris tiéd a győzelem.
Szinusz nem szeretett csalni, de ez most muszáj volt. Bár furcsállta, hogy egy isten ilyen szabályszegő tud lenni. Aztán másnap, a verseny napján Szinusz félve, de beírta a teszt megoldó lapjába a helyes válaszokat. Hamarosan elkövetkezett az eredményhirdetés pillanata. Miután kimondták a nyertes nevét Szinusz örömtáncot járt, majd átvette az aranyérmet, és a vele járó maradhatási papírokat.
Következő nap reggelén Szinusz egy hatalmas villámcsapásra, és az azt követő borzongató mennydörgésre ébredt. Egy két méter magas alak jelent meg a szobájában, fehér köpenyben.
 – Én vagyok Szájentusz, és megbüntetlek, mert tegnap az Ördöggel szövetkeztél! – szólt mély hangon a lény – Ráadásul csalással nyertél.
 – Bocsáss meg nagy Szájentusz, minden tudományok istene, de engem az Ördög átvert. A te alakodat fölvéve irányított engem csalásra.
De az istent nem hatották meg e szavak, és örökre a víz alá süllyesztette az egész szigetet.(PE)