egyperces...

Magyar irodalom

Szombat este: a zenés presszó előterében szederjes-piros ábrázatú, kapatosnak látszó vendég tart fel.

- Álljon meg! Maga író, ugye?

- Hát... - húzom ki a derekam kissé feszesebbre.

- Láttam a tévében, persze hogy író, a nevét is tudom. Izé, ne segítsen... Kosztolányi Dezső?

- Nem, kérem - sietek eloszlatni a félreértést. - Én Móricz Zsigmond vagyok.

Fejét csóválva lép tovább, csettint az ujjával:

- Egy megálló differencia! (Karinthy)