településeink...

Alap

Alap község Fejér megyében, a Sárbogárdi kistérségben. A Mezőföldön fekszik, a legközelebbi város Sárbogárd (10 km). Sárbogárdról Alapra mellékút is vezet (6223-as közút). Településszerkezete: síkvidéki útifalu

Története

Besenyő vezerék alapították az Árpád-korban, az oklevelekben a neve a 13. század végén jelenik meg Olup alakban. Valószínű, hogy a településre való volt, vagy innen származott el az az Alapi Ákos, akit az írásos oklevelek 1280-ban említenek, s aki rokonával együtt Téki (Dégi?) nemeseket vádolt rablással, és Miklós fia Miklós, aki apósától Geresden (Baranya vm.) kap földet.

1328-ban Alapi Miklós fia, Besenyő Péter a Baksa nemzetség-beli Tamás fia László szerviense.

A 14–15. században Várpalota (akkor Palota) várának a birtoka volt (Várpalotával ma is állandó buszjáratok kötik össze a települést). 1568-69-ben végzett összeírás még csak 10 nemes családról számol be a faluban, ez a szám azonban 1578-ra már 26 nemesi családra változott.

A 15. századtól a faluban salétromház is működött, puskapor előállítása céljából. A salétromból előállított puskaporért a király emberei, s Ali pasa seregei is többször megfordultak itt.

A török hódoltság alatt, a 15 éves háború idején a település néptelenné vált, amikor a császári seregek a kelet-dunántúli részek, s Székesfehérvár visszafoglalása idején kitelepítették a falut. Lakói a Dunántúl-i megyékben találtak új otthonra.

Alap akkori birtokosa a Salamon család, amely birtokait a kieső jövedelem hiánya miatt elzálogosította, s több mint egy évszázadra el is hagyta a falut.

1688-ban, a megye felszabadulása után kezdődtek csak meg a visszatelepülések.

Alap lakóinak száma a visszatelepülések után az alábbiak szerint alakult:

Míg 1785-ben alig haladta meg az 500-főt, 1850-re a lakosság száma az 1500-as létszámot is túllépte, s az 1930-as évekre jóval meghaladta a 3000 főt is. Ez a lakosságszám azonban azóta folyamatossan csökkenő tendenciát mutat. 1960-ban még körülbelül 3000-fő lakója volt, 2004-re ez a lakosságszám már a 2500 főt sem érte el.

A falu lakói főleg mezőgazdasággal és állattenyésztéssel (szarvasmarha) foglalkoznak. A falu fejlett szőlőkultúrával rendelkezik. A szőlőművelést már a 19. század végén külön rendeletekkel szabályozták.

Nevezetességei

• Római katolikus templom (barokk stílusú)
• A falunak régi hagyománya az állattenyésztés, ezen belül is kiemelkedik a lótenyésztés.