településeink...

Alcsútdoboz

Alcsútdoboz község Fejér megyében, a Bicskei kistérségben.

Fekvése

Székesfehérvártól 35 kilométerre található, észak-keleti irányban, a 811-es út mentén, itt ezzel az úttal közös nyomvonalra tér a Baracskáról érkező mellékút.

Története

A település jelenlegi formájában 1950-ben jött létre Alcsút (németül Altschutt) és Vértesdoboz községek összevonásával.

Alcsút

Alcsút a 12. századi adóösszeírásokban már nemesi faluként szerepelt, első okleveles említése 1365-ből származik. Ekkoriban még Pilis vármegyéhez tartozott. Az 1600-as évek elején teljesen kipusztult. A 17. század közepén a közeli pálos kolostor szerette volna megszerezni az újjáépült falu feletti irányítást, és jobbágyi szolgáltatásokat is követelt lakosaitól. Nemesi előjogaikat Komárom vármegye próbálta megvédeni. A falu és a pálosok végül 1753-ban kötöttek szerződést. Valószínűleg ennek okán készülhettek a falu legrégibb ismert pecsétnyomói is, melyek 1691-ben esetleg 1671-ben készülhettek.^[2] A településen 1763-ban indult meg az anyakönyvezés.

1825-ben az uradalom akkori tulajdonosa, József nádor kezdett a völgybe különleges növényfajokat telepíteni, ezzel megteremtve a mai arborétum alapjait. Itt volt gazdatiszti gyakornok 1845 és 1846 közt Vajda János.

Csuthy Zsigmond református lelkész

1814-ben itt, Dobozon született Csuthy Zsigmond református lelkész is. 1848-as váci buzdító beszédéért a megtorlás idején halálra ítélték, majd Erzsébet királyné közbenjárására kegyelemben részesült.

Nemesi család sarjaként 1814-ben a Fejér megyei Dobozon született. Előbb a híres pápai gimnáziumnak volt tanulója, majd a nagykőrösi grammatikai osztály köztanítójaként vállalt munkát. Ambíciói újra az iskolapadba szólították: Debrecenben jogot és teológiát tanult.

1841-ben beutazta Erdélyt, a következő évben Bécsbe ment egyetemre. Hamarosan Pesten szerzett lelkészi képesítést. Vácott lett lelkész, itt érte a forradalom és szabadságharc. 1849-ben a függetlenségi nyilatkozat mellett tartott egyházi beszéde miatt haditörvényszék elé került. 15 hónapi várfogság után kötél általi halálra ítélték, amit később 6 évi várfogságra és javai elkobzására, valamint hivatalvesztésre változtattak. 1853-ban szabadult a várfogságból. Heintzi tábornok, aki Pest ágyúzásával tette hírhedtté nevét, visszavitette Dabasra segédlelkésznek. Arról pedig személyesen gondoskodott, hogy a zsandárok naponta zaklassák Csuthy Zsigmondot. Később Dömösön tanító volt, ahonnan csaknem ötvenévesen került Kajdacsra, és itt érte a halál 1884. november 22-én.

Doboz

Doboz (Vértesdoboz) Alcsúttól délre található település, a Csák nemzetség birtoka volt, leginkább a Szomszédos Tabajd része volt Felső-Tabajd néven. Doboz néven az oklevelek ben először 1539-ben szerepelt, nevét Doboz, Dobosz alakban írták.

A korabeli írások szerint nagy valószínűséggel idevalósi volt az a Dobozi Mihály Fejér megyei egytelkes nemes katona, aki az Istvánfi-krónika és Verancsics Antal maróti csata legendájában szerepel, s akit Székely Bertalan is megfestett: Amikor 1526 után a török a Vértes körül is megjelent, a környék népe a török ellen egy tó közelében Herégynél (Héreg?) és Marótnál (Pusztamarót), gyűlt össze. Táborukat azonban a török bevette, az ellenállókat kardélre hányta. Szeptember derekán a magyarok táborukat árkokkal és szekerekkel megerősítették, hogy megvédhessék asszonyaikat, gyermekeiket, vagyonukat. A törökre több ízben rátörtek, annak súlyos veszteségeket okoztak.

Itt küzdött a török ellen Dobozi Mihály is. A török hatezer janicsár, több ezer lovas és nagyszámú ágyú bevetésével, hatalmas veszteségek árán foglalta el ezt a szekértábort. Foglyokat azonban nem tudott ejteni, mert a védők egyrésze elmenekült, a többiek elestek a harcban. Maga Dobozi a tábor elestekor kivágta magát, feleségét lovára kapva menekült. Amikor a török üldöző csapat már majdnem beérte őket, hogy becsületét mentse, leszúrta feleségét, maga pedig utolsó leheletéig harcolt a török ellen.

A magyarok vesztesége ezen ellenállásnál a mohácsihoz mérhető, mert legalább húszezer ember maradt halva a csatatéren, de a török veszteségei is nagyobbak voltak a mohácsi ütközet veszteségénél.

Pogányvár

Pogányvár Alcsút-Göböljárás pusztától DK-re található. A 290 m átmérőjü bronzkori földvár, melyet a Váli völgyben folydogáló Szent László patak ölel körül – a kr.e. II. évezred közéből, a középső bronzkorból származik.

Ginza-puszta

Ginza-puszta is Alcsut mellett található, a Váli völgyben. Valamikor mezőváros volt, eredetileg neve Khénza, Gejza (Géza) volt. Itt még 1925-ben is említettek egy hatalmas, Árpádok korából származó templomromot.

Itt született Kézai Simon mester, a magyarság egyik történelemírója és krónikása, a Gesta Hungarorum szerzője, ki nevét is Khnézáról vette^[forrás?].

Nevezetességei

• Habsburg-kastély, amelyet Pollack Mihály tervezett
• Későbarokk református templomok

Alcsúti Arborétum Természetvédelmi Terület

Az Arborétum majdnem 70 hold terjedelmű, a Vértes hegység lábánál elterülő természetvédelmi terület. Az ország legértékesebb élőfagyüjteményeinek egyikeként van számontartva.

Híres emberek

• Itt született 1872. augusztus 9-én József Ágost főherceg, m.kir. honvéd tábornagy, kormányzó, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
• Itt született 1913. március 10-én Kovács Imre politikus, író.
• Itt született 1814-ben Csuthy Zsigmond református lelkész, teológiai író, író.
• Itt született 1905-ben Weygand Tibor a harmincas-negyvenes évek népszerű énekese