egyperces...

Az előadás

A gyerekek izgatottan vártak. Karácsonyi mûsor készülõdött az iskola ünnepi nagytermében. Sorra leültették az osztályokat, elöl a kicsiket, s sorban hátrább a nagyobbakat. Este 5-re várták a színészeket, de már 3 órakor ott voltak a technikusok, beszerelték a hangosítást, a világítást. A karácsonyfa a terem szélére került, a villanyvilágítását lekapcsolták, hogy ne zavarja az elõadást. 
    Elsötétült a terem, megkezdõdött a jelenet. A kisebbek rezzenéstelen arccal figyeltek, a nagyobbak beszélgettek hátul. A pár színész fáradt volt, ki tudja már hányszor játszották ugyanezt, unták már. Egy mondat közben hirtelen vaksötét lett. – Áramszünet! – A gyerekek felzúgtak, a színészek fásultan álltak, egyikük kiment egy zseblámpáért, kilépett a színpad szélére, alulról megvilágította az arcát – így egyenesen félelmetessé vált –, s az elsõ gyermeket, akit elért megsimogatta, s így szólt: – Ne féljetek gyerekek, a sötétben minden gyerek fekete! 
    Pár perc múlva újra égtek a lámpák. A színész döbbenten látta, hogy az általa megérintett gyermek egy néger kisfiú volt.(LE)