Az autogramosztás nem új keletű dolog, hiszen már az ókori görögök is nagy becsben tartották költőik, tudósaik kéziratait.
Az autogram szó görög eredetű, amely az autósz ’saját maga’ és a gramma ’írás’ szavakból alakult ki, ez a szerző saját kézírásával készített dokumentumot jelent. Napjainkra ezt már leszűkítették, egy híresség saját kezű, rajongóknak szánt aláírására. Az autogramot, nem csak alkotásokra adhatják a sztárok, de akár valamelyik testrészen is nyomot hagyhatnak. Az autogrammal ellátott tárgyaknak megnő az értéke, az alkotójuk által elhelyezett aláírás által. Az autogramot a legtöbb idegen nyelven a magyarral ellentétben autográfnak nevezik. Az autogram gyűjtésének hobbiját philográphiának nevezik.
Az ókorban a nagy emberek autogramjait hatalmas becsben tartották. Az athéniak a nagy költők kézirataira úgy tekintettek, mint legfőbb kincsükre, így azokat a templomaikban őrizték. Már Arisztotelész is gyűjtötte jeles gondolkodók és költők kéziratait, térképeket, s jelentős ókori könyvtárat alapított rá.
Hadrianus császár szintén nagy gyűjtője volt a kéziratoknak, szobroknak, s ő is gazdag magánkönyvtárat hozott létre, éppúgy, mint Cicero, Pomponius Secundus, s barátja, az idősebb Plinius is, akit halála pillanata is becses gyűjteménye között ért. Az egyiptomi kultúrából is számtalan irat maradt fent, amit az ottani száraz éghajlat, körülmények tartósítottak az utókor számára. A reneszánsz időszaka a kéziratok újrafelfedezésének is kedvezett, köszönhetően Petrarca és társai, illetve a gazdag finanszírozók, családok kutatómunkájának, a szerzetesrendek értékmegőrző, állagmegóvó munkájának.
A legkorábbi albumot 1466-ban készítették, majd 1507-ben összeállították a „barátok könyvét”, melyet egy csehországi lovag készített el. A 16. század közepén vált divatossá a diákok és a nemesség tagjai között, különösen Németországban, hasonló albumok készítése, amelyet néha híres művészek illusztráltak, mint például Rembrandt. Az írásbeliség terjedésével gyakorlattá vált híres emberek kéziratainak, nők és férfiak levelezéseinek összegyűjtése. Az autogramgyűjtőknek két céljuk volt ezzel: az utókor számára megőrizni az eredeti kéziratokat illetve, hogy bemutassák a kollektor szociális helyzetét, kulturáltságát, kapcsolatait. Az első ismert autogramok egyike II. Ludwig bajor királytól származik 1864-ből, aki a róla készült képet aláírásával látta el. A 19. század hajnalán alakult ki elhunyt neves emberek aláírásának hobbigyűjtése. Az első autogramot 1822-ben adták el nyilvánosan, majd 1830-ban létrehozták az első autogram vásárt, a nyilvános értékesítések megkönnyítésére.
Az egyének kézírása változhat az évek során bizonyíték erre George Washington, aki teljesen másképpen írt alá 18 évesen és amikor elnök volt. Nelson Admirális kényszerűségből változtatta meg kézírását, amikor 1797-ben egy csata során elvesztette jobb kezét. Azonban míg Washington és Lincoln kézírása csak kis mértékben változott felnőtt élete során, addig John F. Kennedy aláírása minden egyes alkalommal másképpen nézett ki. A legtöbb embernek az aláírása egyáltalán nem hasonlít ahhoz, ahogy például az iskolában megtanulták leírni a nevüket, a többség kidolgozott egy egyedi, sajátos, az egyénre jellemző, néha már akár egzotikus virágokra is emlékeztető, képzeletük szülte, szinte szimbolikus képhez hasonlító aláírást.
Napjainkban a legnépszerűbb autogramot osztók a politikusok, popsztárok, sportemberek, művészek, társadalmi és vallási vezetők, tudósok, űrhajósok, írók, szerzők. Az autogramgyűjtők néha specializálódnak egyes témákra, mint Nobel-díjasok aláírásai vagy egyedi dokumentumok (az ENSZ vagy az amerikai alkotmány, izraeli függetlenségi nyilatkozat, második világháborús német vagy japán dokumentumok) vagy sportemléktárgyak (egész csapat által aláírt labdák, zászlók), amelyek a rajongóknak rengeteg pénzt megérnek. A 21. században már bevett szokás, hogy egy filmbemutató előtt vagy promóció alkalmával a hírességek autogramüléseket szerveznek a nagyobb hírverés érdekében.
Egyes sztárok nem szívesen adják ki aláírásukat, mások csak gyerekeknek, van, aki nyilvánosan soha, ám magán partikon nagyon szívesen ír alá bármilyen tárgyat. Azonban a hamisítványokat nagyon nehéz kiszűrni ezért minden esetben érdemes konzultálni szakértővel. Az eredetiséget igazoló tanúsítványt már speciális, egyedi jelekkel és hologramokkal látják el. Az autogram-árverési katalógusokban már egész szabályrendszer jelzi és különbözteti meg a különböző típusú és értékű aláírások minőségét.
És, hogy végül is miért gyűjtik az emberek a hírességek aláírását? Talán azt gondolják, így egy kis darabot kaphatnak a csodált emberből, vagy így akarják bebizonyítani, hogy valóban találkoztak az illetővel. És miért adnak ki emberek több millió dollárt egy régi kézírásért?