településeink...

Almáskamarás

Almáskamarás (németül Almasch) község Békés megyében, a Mezőkovácsházi kistérségben.

Fekvése

Békés megye délkeleti részén, Békéscsabától 44 kilométerre délre fekszik. Vasúttal nem érhető el.

Története

Az Almáskamaráshoz közel fekvő Nagykamarás, Bánkút és Kunágota településeket 1418-ban említik először. Magát Almáskamarást 1844-ben alapították, eredetileg a mai Nagykamarás része volt és Kamarás volt a neve.

Az eleki járásba tartozó településre Elek városából érkeztek az első német telepesek. A települést Almáskamarásnak elsőként 1855-ben használják a Békés-Csanád-Csongrád és Hont vármegyék leírása című műben.

A települést a trianoni békeszerződés után Csanád-Arad, majd Csanád-Arad-Torontál megyéhez tartozott. A falu német lakosságát 1946-ban kitelepítették, helyükre más településekről telepítettek lakókat. Több embert telepítettek ki, mint amekkora a falu jelenlegi lakossága, a statisztikák szerint 1539-et [1]. A kitelepítés megrázta a falut; a kitelepítettekkel és németországi településeikkel, Leimen-St.Ilgennel és Walldorffal azóta is közeli kapcsolatban állnak a lakók, sok egykori lakó évente hazalátogat Almáskamarásra.

1980-tól Almáskamarás a nagykamarási tanács irányítása alá került, csak 1990-ben nyerte vissza önállóságát. Az infrastruktúra is sokat fejlődött azóta.

Népcsoportok

2001-ben a település lakosságának 76%-a magyar, 23%-a német és 1%-a egyéb (főleg szlovák vagy román) nemzetiségűnek vallotta magát.^[2]

Nevezetességei

• Katolikus templom a főtéren
• Temető gót betűs sírkövekkel