egyperces...

– Szia – mondta A., de volt valami nem egyértelmû a hanghordozásában.  
    Kerülte M. tekintetét. A. fehér ingben és farmerben volt, M. kockásban és kordnadrágban. 
    – Szeretem – mondta M. 
    – Tudom – mondta A. 
    – Elmegyek – mondta M. 
    – Vele? – kérdezte A. 
    – Nem – felelte M. 
    – Mi volt? – kérdezte A. 
    – Szerettem – mondta M. 
    Sokáig nézte szólanul, csöndesen, figyelmesen a vonuló felhõket, ott messze a csodálatos felhõket. A másik szemei tükörfényesek és zöldek, miként a tenger. (Fölnéz.) Milyen csönd van! 
    – Áldjon meg az Isten – szólalt meg A. 
    – Megáld. Bizonyosan. – felelte M. 
    Mosolya sokáig a szobában maradt. Amíg a leszálló nap végigsimogatta Mona Lisa ajkát és a csavargók szakállát. A fiú kiment a szobából, és leoltotta a villanyt.  
    A mimózák tovább virágoztak.

(KI)