jó reggelt...

Reszketve karolják egymást a fák,
összehúzzák testükön a levélruhát.
Az álmosan ébredező város fölött
fátyolként lebegnek opálszín ködök.
Ablakok tükréből köszön rám vissza
a felkelő Nap bágyatag mosolya.
A szürke homlokú égbolt köntösén
pajkos fellegekkel játszik a szél.
Dióhéjként lebegek a valóság vizén,
pilláim csókolva az álmom visszatér.
Fényekből szőtt színes pillanat ölel
és didergő reggelben ébredek fel.
(SzI)