2009.10.31. 12:18, magam2
egyperces...
- Jó napot, asszonyom! Segíthetek?
- Áá, csak nézegetek – válaszolta földreszegezett pillantással a jólöltözött negyvenes hölgy, és zavarában átviharzott a gyerekrészlegre. Ott aztán a polcok látszólagos takarásában alaposan szemügyre vette a modelleket.
Az eladó egy darabig a pult mögül figyelte látogatója elérzékenyült arckifejezését, majd mint aki biztos a dolgában, odasétált hozzá.
- Ezek a hároméves modellek – mutatott az egyikre. – Teljesen élethűek, és kifogástalanul működnek. Mindegyiket tesztelték, és garantáltan nem lehet megkülönböztetni őket a valódiaktól.
- Igen? - kérdezte a bundás hölgy kissé bizonytalanul, és megérintette a egyik demó modell kezét. Beleborzongott, amikor a puha ujjacskák az övé köré fonódtak.
- Mégis, mi az elképzelése? Ezt a szériát például nagyon viszik.
- Igen, én is ilyen két-hároméves formára gondolok. Tudja – nézett az eladóra párás szemmel, - minden vágyam egy kicsi.
- Asszonyom, ezt a jogszabály miatt meg kell kérdeznem, nem akarna inkább egy igazit?
- Elváltam – válaszolta a nő, - és amúgyis túlvagyok már a babázós koron. Az éjszakai felkelések pedig a munkám rovására mennének. Hosszúak a napjaim, így nem jutna időm az óvodába loholni a gyerekért, vagy külön foglalkozásra járatni. Felelős beosztásban dolgozom – keményedett meg a hangja egy pillanatra.
- Értem – mondta az eladó békülékenyen. – Csak még egy aláírást kérek. Akkor a formaságokkal megvolnánk.
- Fiút vagy kislányt óhajt?
- Egy olyan két és fél éves körüli kisfiút, mint ez itt – mutatott az egyik modellre a második polcon. A rövidnadrágos kisfiú aranyszőke tincsei, és a kis gödröcske az állán egészen megbabonázták.
- A hatos széria – nyugtázta az eladó. – Ez most a csúcsmodell. Pszichológusok egész hada dolgozott a megjelenésén, és ami még fontosabb, a személyiségén. Azt hiszem, sok öröme lesz benne. De az eggyel korábbi változat is kitűnően sikerült.
- Nekem ez kell! – mondta határozottan a bundás hölgy. Megigazította a vállán lógó retikült.
- Hozom is a raktárból – buzgólkodott az eladó. – Hacsak nem kér hozzá egy-két extrát.
- Ha hajlandó megvárni – folytatta a kérdő tekintetre, - olyan példány is legyártható, amelyik hasonlít magára. Elég, ha elküld néhány fényképet. Kívánságra vállaljuk a modell inicializálását is, a rendelkezésünkre bocsátott információ alapján feltöltjük a memóriáját közös emlékekkel. Két hét múlva maga csak bejön hozzánk, majd hazasétál a fiával.
A nő töprengett egy kicsit, majd az eladó felé fordult.
- Inkább magam csinálnám a dolgot, mégiscsak a fiamról van szó. Csillogó szemmel nézte a polcon mosolygó modellt. – Most elviszem.
- Rendben van, asszonyom. Máris jövök.
- Csak még valami – tette le nyögve a tizenvalahánykilós dobozt. – Nagyon fontos, hogy az első bekapcsoláskor a szemébe nézzen. Segít kialakítani a kötődést. Egyébként az akkumulátora 42 óráig üzemképes. Itt a garancialevél, és azt is érdemes tudnia, ha netán egy idő után ráunna, és egy másikat szeretne, beszámítjuk a régit.
- Köszönöm – mondta a bundás hölgy. Alig várta, hogy hazaérjen, de előtte még útbaejtett egy gyermekruha üzletet.
Egész délután a kézikönyvet tanulmányozta, aztán jó félóráig csak ült a kicsomagolt modell előtt. Olyan elragadó volt, mint az álmaiban. Aztán bedugta a drótot és a számítógépen megnyomta az indítás gombot.
A kisfiú egyenesett ránézett. – Tengerkék a szeme – motyogta a nő. Másra nem is tudott gondolni.
- Mama – szólalt meg a gyermek.
- Kisfiam! – akarta magához ölelni az anyja, ám szerencsére még idejében eszébe jutott a használati utasítás.(SzI)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó