A Magyar nyelv értelmező szótára szerint a gúzs „párolással hajlékonnyá tett, szívós ágból, illetve szalmából vagy kenderből, ritkábban bőrből csavart kötél”.
Vannak még egyéb jelentései is, így gúzsnak nevezik a ladikon az evező rögzítésére szolgáló kenderkötélből készült gyűrűt, a lószőrből és csepűből font béklyót, valamint azt a vaskarikát, amellyel a lőcsöt, illetve a vendégoldalt a szekér oldalához fogatják.
A gúzsba kötés szempontjából főleg az első jelentés érdekes. Hajdanában a katonaságnál büntetésként alkalmazták a gúzsba kötést: a vétkes jobb karját gúzzsal a bal lábszárához rögzítették, ezáltal tehetetlenné és nevetségessé is vált.
„Gúzsba kötni” átvitt értelemben azt is jelenti, hogy mozgási, cselekvési szabadságától, fejlődési lehetőségeitől megfosztani, szellemi képességei kifejtésében akadályozni valakit.