Az 1610-ben alapított spanyol városban található kápolnának két rejtélyes titka is van, az egyik a csodálatos csigalépcső, a másik pedig a lépcső építőjének kiléte.
Az Egyesült Államok történelmének fordulatai miatt ezen a területen az etnikai sokszínűség jellemzi a lakosság összetételét, indián, spanyol, mexikói és az angolszász kultúra nyújt gazdag, változatos és nagyon színes örökséget. Santa Fe régi városrészében áll a Loretto Kápolna, amelynek gótikus falai és különleges grádicsa zarándokok millióit vonzza ebbe a városrészbe. A lépcsőt „megmagyarázhatatlan”, „elképesztő” jelzőkkel illetik és nevezik Szent József lépcsősornak is. A szerkezet, ami megzavarja az építészeket, mérnököket és mesterembereket, akik értetlenül állnak a jelenség előtt. Hogy mi a különlegessége ennek a lépcsőnek? Két komplett 360 fokos fordulatú csigasorból áll, központilag megtámogatott váz, teherhordó oszlop nélkül. A lépcső anyaga egy kihalt fafajta, amit faszeg vagy ragasztó nélkül illesztettek össze.
A Loretto Kápolna története A történet akkor kezdődött, amikor Jean Baptisite Lamy püspököt nevezték ki az Új-Mexikói terület élére 1850-ben. Az újonnan kinevezett egyházfő igyekezett terjeszteni a hitet, új oktatási rendszer kialakítását szorgalmazva. Leveleket írt a papoknak, szerzeteseknek, apácáknak, akik közül 1852-ben a Lorettoi nővérek apácákat küldtek Santa Fébe. A nővérek megérkezésük után nem sokkal megnyitották Academy of Our Lady of Light (Loretto) 1853-ban. Az iskola tanulóinak száma annak ellenére viszonylagosan magas volt, hogy abban az időben nem csak a járványok, de polgárháború is szedte az áldozatait. Az oktatás költségeit a nővérek adományokból, saját örökségükből fedezték. Az iskola építése mellett megkezdődött a kápolna építése is, Jean Baptiste Lamy által felfogadott francia építészekkel. Antoine Mouly és fia, Projectus Mouly munkájának köszönhető a mai Szent Ferenc Katedrális. Az építkezés alatt Lamy arra ösztönözte a nővéreket, hogy használják ki a férfiak tudását az álomkápolna felépítésére. Az idősebb Mouly részt vett a párizsi Sainte Chapelle, felújításában az 1800-as évek elején, ami az érsek kedvenc kápolnája volt. Az építész ismerve a nővérek eltökéltségét és örökségének mértékét 30.000 dollárban állapította meg a gyönyörű gótikus építmény költségeit. A szükséges telkek megvásárlása után 1873-ban megkezdődött a Loretto Kápolna építése. Az új építmény kinézete szöges ellentétben állt a környékbeli egyházi létesítményekkel és kétségkívül éreztették a francia papság befolyását. A munkához szükséges homok – és vulkanikus köveket 20 mérföldnyire bányászták a várostól. A kápolna 1878-ban készült el, amit azóta is számtalanszor kiegészítések(en) és felújításokon ment át, freskókkal, kálváriával, oltárral egészült ki a kis gótikus remekmű. A csodálatos Szent Józsefnek tulajdonított lépcső, valamikor 1877 és 1881 között épült. Miután a kápolna elkészült, a főépítész hirtelen elhunyt. Akkor derült ki, hogy nem lehetett felmenni a kórusba. Ezt az akadályt kívánták megszüntetni, amikor is egy ácsot hívtak az eset megoldására. Az elsődleges felmérések után úgy döntöttek, hogy egy létrával kell megoldani a feljutást, hogy ne zavarják meg a kápolna belső terét. A legenda szerint az ácsok védőszentjéhez szent Józsefhez imádkoztak, amikor a kilencedik napon egy férfi jelent meg szamáron, hogy munkát keres. A férfi közel egy hónapig dolgozott a csodálatos lépcsőn, amikor fizetés nélkül eltűnt. Mivel a keresés eredménytelen volt, így arra a következtetésre jutottak, hogy az ismeretlen ács maga Szent József volt, aki meghallgatta a nővérek imáit. A felépített lépcső designja újító jellegű volt, a mai tervezési szempontokat is meghökkentően úttörő.
Talán nem is olyan misztikus Eddig tart a legenda, ugyanis a közelmúltban elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a csodálatosnak tartott lépcső, talán nem is olyan misztikus, mint ahogy sokan gondolják. A lépcső először is nem volt biztonságos (sok apáca bukdácsolt le a lépcsőfokokon), ezért korláttal támogatták meg, másodsorban a spirál alakú építmény rezeg, mint a nyárfalevél. Az a tény, hogy egy csigalépcső állhat és bírja a terhelést támaszték nélkül, sem állja meg a helyét, hiszen itt is létezik központi támogatás, itt azonban rejtett, nagyon kis sugarú fa tartógerenda található, ami képes megtartani a lépcsőt. Ez a technika egyáltalán nem ismeretlen az szakemberek előtt, hiszen boltíveket is építhetünk kötőanyag nélkül, amik a súlyuk miatt egyben maradnak. A fa forrása, eredete pedig nem megfelelő mintavételek miatt volt meghatározhatatlan.
Az mindenesetre érdekes kérdés, hogy mi gerjesztette ezt a legendát? Jól megfontolt érdekek miatt veszett ködbe az építő személye vagy valóban egy csoda az építmény? Sokkal valószínűbb, hogy az előbbi okok miatt ápolják a legendát a mai napig, a turizmus fellendülésének érdekében.
A Loretto kápolna napjainkban privát múzeumként funkcionál.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó