jó reggelt...

Fölébredtem, még gondtalan
A csend köröttem,
Szemben könyveim tarka sorában
Ismerős életek, szavakkal festett tájak:
Életem!

Most vált bíborból aranyba a sugár,
Derűs álomból az eszmélés
A töprengő lét kies sűrűjébe,
Hol nyugtató választ hiába vár a kérdés:
Felesleges!

A reggel csöndjében magamtól
Elűzni van még erőm.
Magával váltok ábránd tekintetet:
Szemének lelkemben őrzött fénye ad derűt
Napomnak!

Így ébredek, eszmélek emlékével
Magamban, magamnak már,
Amíg az álom szelíd takarója
Szememre simul s enged büntetlenül
Hozzám - Téged!

(SJ)