olvasó - sarok...

JÁSZ Attila

MIÉRT SZICÍLIA

A terjedelemre kicsiny kötet tartalmi gazdagsága szinte elképesztő: a szerző arra tesz kísérletet, hogy megfejtse Szicíliát. Azt a szigetet, "szigetországot", amely nemcsak geológiailag, de kulturálisan is híd, kapocs Afrika és Európa között, amelynek kultúráján, történelmén nyomot hagytak a római hódítás előtti népek, csakúgy, mint a Római Birodalom, a normannok, spanyolok, franciák, a Hohenstaufok, a Habsburgok, és az Anjouk, amelynek földje mítoszok szülőhelye volt, és amelyen Garibaldi vörösingesei harcoltak, ahová zarándokolni jártak az európai kultúra olyan nagyságai, mint Hölderlin, Nietzsche, Kierkegaard, és Csontváry.
"Ha meg kéne határozni, hogy miért így, ezeken az utakon jutottam képzeletbeli-valóságos Szicíliámba, csak a szubjektivitásra, a személyességre és az érzékenységre tudnék zavartan hivatkozni. De minden szerepjátszási szándékom ellenére be kell látnom, puszta kísérlet maradt az utólagos jegyzetelés, mivel rendkívül sok, számomra lényeges összetevőt szándékosan vagy véletlenül kihagytam. Jó, ha nem a lényeget." 
Jász Attila enigmatikus, "lebegő" költeményei valamiféle belső rend által irányított, szabályos "metrumok" szerint "átjátszanak" a prózába, hogy szerzőjük különös módon "rejtjelezett" filozofikus gondolatsorai - a jelképek és jelképrendszerek tartalmi összefüggéseinek felfejtése nyomán - feltáruljanak. De miért éppen Szicília? - kérdezheti az olvasó is, hiszen ezt a kérdést teszi föl önmagának a szerző, aki "jelképek erdején át"Platón, Goethe, Caspar David Friedrich és Nietzsche "nyomában lépdelve", megpróbál az archaikus időkbe visszanyúlni, hogy egyértelmű választ kapjon a lét széles összefüggéseit faggató, filozofikus kérdéseire. "A filozófus önmaga elől menekülve partra lép Szicíliában. Megnyugvást remél. Tisztulást. Nem kap." És ekként maradnak a szerző kérdései: - "Hol vagyok? Mi az, hogy világ? Miért vagyok?" - is megválaszolatlanul, mert miközben az összefüggések bizonyos szempontok szerinti rendezettsége megvilágosodni látszik, újabb kérdések és kételyek indukálódnak, melyekre csakis a lélek "halk" hangjai adhatnak választ. (Legeza)