formátum féle2009.09.25. 13:13, magam2
minden ami érdekes lehet
egyperces...
A szentmártonkátai vízköpő
Sok látomás jelent meg már előttem. Főleg zuhanyzás közben, a zuhanyrózsára nézve vízfoltokban színtelen Mária képet, fa alakzatokat és egyéb furcsa elemeket véltem felfedezni.
Legfurcsább látomásom az eddigiek közül a szentmártonkátai vízköpő volt. Egy „Fedezd fel hazád szépségeit!” kirándulás során egy kis temlplomot is meglátogattunk. Odabent minden fényárban úszott, mégis az egész olyan ilyesztő volt. A falakon, a megszokott, márványból gondosan kifaragott remekművek díszelegtek. Az egyik padon egy idős asszony imádkozott, hallhatóan férje életéért könyörögve Urunkhoz. Apró, mély szemeivel rám pillantott, majd tekintetét ismét a Megváltóra emelte. A helyi pap körbevezette a túraruhába öltözött csoportot a fontosabb részeken. Elmondta, hogy évente gyakran tartanak zarándoklatokat a Dominicus Forráshoz. Tudtam, hogy oda kell mennem. Erről társaim is hasonlóképp vélekedtek, szinte rögtön a Forráshoz indultunk, miután kiértünk a templomból. A kő, ahonnan e szent víz előtört, a Rakkady erdő közepén volt. Egy láthalólag hívő ember kísért oda minket, kezében puskát szorongatott, mivel állítása szerint az erdőben fellelhető vadak igencsak veszélyesek. Éppen poharammal meríteni akartam a csobogó, jéghideg, gyógyító erejű vízből, amikor egyszercsak tőlünk körülbelül 100 méterre egy pici vízköpőt láttam. Megláttam és gyorsan felugrottam, de mire szólhattam volna, a szökőkút eltűnt. Aztán újra szemem látókörébe került. Futni kezdtem felé, a túrázók pedig utánam eredtek. Előttem volt. Láttam, hogy ott van, de ahogy rohantam, midig távolabb került tőlem. Megálltam. Megpróbáltam hinni a gondolatnak, hogy csak a nap képezte ezt a látomást, de sehogysem ment. Közben utol értek a többiek is. Az egyik férfi azt kérdezte:
- Mi történt?
-Nem tudom, egy kutat láttam, melyből víz tört elő. De ahogy futottam, mind messzeb került kezeimtől.
- A Kerék kút újra létezik – szólalt meg az ˝idegenvezetőnk˝ a hátam mögött. – Nem sokkal azután, hogy a kistemplom épült, a faluból többen is jártak oda gyónni, mármint a templomba. Mindannyian azt állították, hogy az erdőben járva egy vízköpőt láttak. Persze senki nem hitt nekik. Akkoriban gyakran jöttek hozzánk vénséges vén öregasszonyok, akik legendákról, jövőről meséltek az embereknek egy kis anyagi juttatás ellenében. Egy ősz hajú özvegy mesélte ezt: „200 év múlva, egy idegen, aki idelátogat, újra látni fogja a kutat, akkor már hinni fognak azoknak, akik látnak és megszűnik az átok a templomról!” Nem hittem, hogy valaha is beteljesül, de most beteljesült. A község temploma felszabadult az átoktól!-és az öregember fegyverétől megszabadulva, üdén, frissen és fiatalosan vágtatott az erdőn keresztül, majd lassan eltűnt a fák között.
Két évre rá megtalálták a kutat. Nem csak látomás volt. Minden teliholdkor a falu hívő népe oda ˝zarándokol˝ meggyónni bűneit és megtisztulni.
Azóta hiszek a látomásaimnak, tudom, hogy léteznek és valahol jelentenek valamit!(ISz)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
