jó éjt…

Éjszaka

Csönd. Hálóját az éjszaka
kiveti. Ballagunk haza.
Az öreg éj ezt kivárja.
Szél az ágakat himbálja;
eljátszik.

Csöpp. Csepp. Csöpp. Csepp. Csöpp. Engedi
függönyét a szürke égi
vándor-felhő reánk. Mintha
táncolnának a cseppek a 
sötétben.

A falak peremén ferdén
esik lágyan a lámpafény.
Kissé odább hangtalanul
égi Vándor sugara hull
sápadtan.

Tücskök ciripelnek halkan.
(hegyezem fülem, hogy halljam)
A Hold hideg csillogása
selymet akaszt minden ágra,
ezüstöt.

Sötét éjszaka Királya
felhő-palástját megrázza.
Mint világító ablakok
bújnak elő a csillagok,
hunyorgók.

Minket a békés föld ölel,
ezernyi fűszál ringat el.
Az égi Király búcsút int
és reánk nyugodt álmot hint
csöndesen.
(Lanjor)