egészség – perc…

Hasznosak vagy károsak az altatók?

Szedjem vagy ne szedjem?

Az alváshiány jelentősen kihat másnapi teljesítményünkre. Nem tudunk figyelni munkánkra, ingerlékenyebbek vagyunk családunkkal szemben, és hosszú távon az egészségünknek is rosszat tesz. Sokan emiatt altatókat szednek, de tisztában vannak a veszélyekkel?

Milyen típusaik ismertek?

A 20. század első felében kifejlesztett barbiturát típusú altatók hatalmas előrelépést jelentettek az álmatlanság kezelésében, azonban viszonylag veszélyes szernek számítottak. Ezeknek a vegyületeknek ugyanis, akárcsak az alkoholnak, a dózis növelésével egyenesen arányosan növekszik a hatása. Először a nyugtató hatás jelentkezik, elősegítik az elalvást, majd mélyítik az alvást, aztán általános érzéstelenítés, sebészeti érzéstelenítés, kóma, majd halál következik az adagok egyenletes növelésével. Összegzésként elmondható, hogy nem nehéz túladagolni őket, mely akár végzetes következményekkel is járhat. Ezeket a szereket ma már nagyon ritkán használják, főleg epilepszia kezelésére. 

A hatvanas években jelentek meg a gyógyszerpiacon a benzodiazepin típusú altatók, melyek csak jóval nagyobb dózisoknál idéznek elő alvásnál mélyebb központi hatást, vagyis biztonságosabb vegyületek. Nem meglepő tehát, hogy kiszorították a barbiturátokat a piacról.

Hogyan hatnak, és milyen nemkívánatos hatásaik vannak?

A nyugtatók, altatók és szorongáscsökkentők hatásukat úgy fejtik ki, hogy az agyban a gátló idegpályák aktivitását erősítik, így általános gátlást okoznak az idegrendszer működésére. Az egyes hatóanyagcsoportok némileg eltérő hatékonyságúak, ezért más-más javallatban alkalmazhatók. 

A rövid hatású szereket azoknál a pácienseknél alkalmazzák, akik nehezen alszanak el, ezek ugyanis gyors hatásukkal segítik az elalvást, majd a rövid hatástartam miatt nem okoznak másnap álmosságot. A közepes hatásidejű gyógyszerek 5-8 órás alvást biztosítanak, de nap közbeni szorongásoldásra is alkalmazzák. A hosszú hatástartamú altatók viszont akkor alkalmazhatók, ha a beteg éjszaka is többször felébred, rosszul alszik, valamint ha erősebb szorongáscsökkentőre van szüksége. 

Az altatók kis adagban szorongásoldó hatásúak, kevésbé befolyásolják a szellemi funkciókat, és alig álmosítanak, így nem zavarják a mindennapi teljesítményt. Ráadásul görcsgátló és izomellazító hatásuk is van. Közepes és nagyobb adagban már álmosítanak, altatnak, és eufóriát is okozhatnak. A szer hatásának időtartamára amnézia is létrejöhet.

Benzodiazepin típusú altatók esetén elég nagy adagok bevételére van szükség ahhoz, hogy központi légzésbénító hatás, kóma létrejöjjön, így viszonylag biztonságosnak tekinthetők. Ezek a szerek gyorsan felszívódnak, hatásuk 1-2 óra alatt kialakul. Bejutnak a magzatba és az anyatejbe is, ezért várandósság és szoptatás alatt nem ajánlott szedésük. A májban bomlanak le, ezért májkárosodás esetén csökkentett adagban kell alkalmazni. 

Időseknél a lebontó folyamatok lelassulnak, miközben a nyugtató hatás iránti érzékenység nő, emiatt szintén csökkenteni kell az adagot a kezelőorvos utasításának megfelelően. Az alvási apnoeban szenvedő pácienseknek is fokozott figyelemmel kell lenni, ugyanis a benzodiazepinek és más altatók - különösen alkohollal együtt alkalmazva - növelik az éjszakai légzészavarok gyakoriságát, és a légzési szünetek hosszát nyújtják. Ez már kihat az alvás minőségére, és pszichés zavarokhoz is vezethet. Az altatók ellentétes hatásokat, nyugtalanságot okozhatnak egyes betegeknél. 

A benzodiazepinek is rendelkeznek mellékhatásokkal, a legzavaróbb talán a szorongáscsökkentők szedésekor napközben jellemző álmosító hatás. Előfordulhat amnézia is, amely az új információ megértésének és megtanulásának nehézségében nyilvánul meg. Ritkán gyengeség, fejfájás, szédülés, nyugtalanság és vérnyomáscsökkenés fordulhat elő.

Függőség

Viszonylag gyakori vagy folyamatos altató és nyugtatószedés esetén a hatóanyag szervezetből való kiürülésekor elvonási tünetek léphetnek fel, mint a szorongás, a figyelemzavar és a szédülés. Az elvonási tüneteket sokszor félreértelmezik, az alapbetegség számlájára írják és "kezelésükre" a gyógyszer szedését folytatják, ami csak tovább növeli a függőség kialakulását. Fizikai és szellemi függőség egyaránt kialakulhat alkalmazásuk során, de inkább a szorongás, nyugtalanság, izomgyengeség és a vérnyomásesés a jellemző. A hosszú hatású szerekre kevésbé alakul ki függőség, mert azok hosszú idő alatt bomlanak le. 

Az altatókkal szemben tolerancia is kialakul, mely azt jelenti, hogy ugyanolyan hatás kifejtéséhez fokozatosan egyre nagyobb mennyiségű hatóanyagra van szükség. Ennek az az oka, hogy a folyamatosan jelenlevő hatóanyag miatt a gyógyszermolekulásat érzékelő receptorok száma csökken az agyban. 

Az eddigiek alapján megérthető, hogy ezek elég veszélyes szerek, melyek gyakran okoznak függőséget, így nem csoda, hogy csak orvos írhatja fel őket, vény nélkül nem kaphatók. Ha valaki a szorongás vagy az alvászavar enyhe tüneteit észleli magán, inkább próbáljon meg kikapcsolódni, más természetes módot keresni a probléma megoldására, mint rögtön gyógyszert szedni. 

Az altatók szedése esetén fokozottan érvényes az a felszólítás, hogy kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét, hiszen nem olyan ártalmatlan szerek, mint gondolnánk.

(HáziPatika.com)