Jani és ...

Nyakon kapta a biciklit, hogy a 156. sz. Szabó Lőrinc könyvtár kulturális életébe aznap másodízben is belevethesse magát. Járgánya lassú settenkedéssel tartott vele. Félre fittyent csengője majdnem elszólta magát, de Jani a tenyerével sumákolásra kényszerítette. Minden stimmelt, már a kapun kívül a lába...
A nap hamiskásan hunyorgott, hogy az árnyék és a lopakodó cinkosa lehessen.

Ilonka férfiember szemének hízelkedő gömbölydedséggel könyökölt az emeleti ablakban. Bámészan figyelte a nagy igyekezetet, s csak sűrű pillogása sejttette egyre gerjedő haragját.
Az "ember" csörgésmentesen készült felülni a nyolcassal kokettáló kétkerekűre. Épp nyugtázni készült, hogy manővere mégsem "Mission Impossible", amikor megszólalt egy hang, valahonnan fentről, de az mégsem az Úré volt, inkább hasonlított az asszonyáéra. 
Sűrű haját kínjában ujjaival gerebenezte, csak valahogy másként esett most. A nap lápfordulós-szemtelenül villant a dörgedelem irányába leskődő szemébe.

- Te Jani, az ég szakadna rád, hát nem volt elég ma már egyszer? - hadarta házisárkányos átszellemült dühvel.

A járgány cseklett-nyaklott a hirtelen "alo mars"-tól. Orr lógatva nyugtázta, hűvösre kerül, vissza a dögunalomba, legfeljebb két egér szemtelen cikázását bámulhatja tovább. Eldöntötte, beárulkodja a rozsda kezdte csengőt is a pórul járt tulajnak, úgyis folyton lóg.
Az egerek a zsanérnak támaszkodva bámulták az "ürgét", és buzgón vihogtak. Az ágrólszakadt egy jól célzott mozdulattal csapott hozzájuk egy épp töttyedőben lévő sárgabarackot, majd némán kullogott vissza nyeles sorstársához. Valamit hangtalanul cifrázott szájával az éterben, és fél óra alatt csőre töltött kapával végzett az aznapra kiszabott málenkij robottal.

x x x


Epilógus: A sokat élt emberek azt tanítják, nem illik bizonyos dolgokat észrevenni. Mit tegyek, ha a szemem és fülem puszta véletlenségből olyan helyen akad el, ahol éppen nem kéne? 
...hát tehetek én arról is, hogy a kerti elméskedések kétbetűs kitérőjének ajtaját Jani nyitva hagyta, és én pont akkor akartam kertészkedni? Jólneveltségemből adódott az is, hogy még köszöntem is neki, ám cseppet sem csodálkoztam, amikor szemem sarkából visszasandítva ajtó takarta előlem a boldog elmélkedésében megzavart jóembert.
Én kérem ártatlan vagyok. (Valeria)