egyperces...

Mézesfalva kincse

Régen volt egy híres falu, melyet Mézesfalvának hívtak. E terület urának gazdagságáról és kapzsiságáról mendemondák szálltak. Azt is regélték róla, hogy minden vagyona egy öregasszonytól származott, aki a világ legfinomabb mézeskalácsát sütötte.

Nos, ezek mind igazak voltak, de a földesúr sajnos egyre többet akart. Annyi pénzt szedett be adó néven az idős hölgytől, hogy az már mézet sem tudott venni. Egyszer, mikor egymagában kesergett, 10 éves unokája, Lizi kihallgatta. Amint megértette, mi a baj, rögtön elkezdte fejét törni a megoldáson. Ahogy így töprengett, egyszer csak egy kismanót vett észre, az ajtófélfának támaszkodva. Zöld ruhája és sapkája volt. Hegyes fülei elálltak vörös buksijától. Az egész kis lény alig volt több fél méternél. E szavakat intézte a döbbent kislányhoz:

 – Szia Lizi! Hallottam nagymamád problémájáról és azt hiszem, tudok segíteni. De cserébe azt akarom, hogy nyissatok egy külön részt a boltban nekünk, koboldoknak.

A kislány habozás nélkül rábólintott. A manó arcán mosoly jelent meg.

 – Nos, rendben. Van egy labirintus nem messze innen, és annak közepén egy üst teli arannyal. Az út a kincsig veszélyes, mert szörnyek élnek ott. El tudlak oda kísérni, de az akadályokat majd neked kell leküzdened. Tanácsolom, hogy hozz magaddal ételt, italt. Illetve jól fog jönni, ha valami jelölő eszközről sem feledkezel meg, mert akkor talán nem fogunk eltévedni. Holnap pirkadatkor itt találkozunk.

A kobold megfordult és elindult kifele, de a kislány hangja megállította:

 – Várj! Mi a neved?

 – Titusz - jön a válasz röviden, minek gazdája már el is tűnt.

Lizi egy ideig még bámult utána. Egészen addig, míg egy hangocska meg nem szólalt a fejében:

 – Menj már aludni! Holnap nehéz nap vár rád!

A gyermek megesküdött volna, hogy a manó szól hozzá, de azért engedelmeskedett és belebújt pihe-puha ágyába.

A nap még fel sem kelt, ő már talpon volt. Belopódzott a kamrába. Egy kendőbe csomagolt mézeskalácsot harapnivalóként. Talált egy-két darab krétát is. Ezek után kiment az udvarra és megtöltötte a kulacsát a kút hűs vizével. Mikor visszatért a tegnap megnevezett találkozási ponthoz, a kobold már várta.

 – Szia Lizi! Készen állsz? Indulhatunk?

 – Igen, Titusz, mehetünk.

Hegyes fülű barátja segítségével a bátor kislány eljutott a labirintusig. A bejáratnál elővették a krétákat, és a három lehetséges irány közül jobbra mentek. Már egy ideje ballagtak, mikor egy hatalmas egyszemű óriás, egy küklopsz lépett eléjük. Lizi nagyon megijedt, és barátjától akart támogatást szerezni, de az eltűnt. Szembefordult a szörnnyel, akiről messziről lerítt, hogy farkaséhes. Az egyszemű rém termete ellenére fürge volt, így a gyermeknek ideje sem volt elugrani, az már a markában tartotta. Úgy tűnt, mindjárt eledel lesz a kislányból, mikor egy hirtelen támadt ötlete által egy mézeskalács landolt a hatalmas szájban. Az óriás azon nyomban elengedte áldozatát, akinek, bár jól megütötte fenekét, azon kívül kutya baja sem esett. A küklopsz először torkához kapott, hisz nem szerette az olyan ételt, amiben nincs hús, azonban hamar rájött, hogy a kis szerzettől kapott sütemény nagyon is finom. Leereszkedett Lizi magasságába, és letette a kezét a kislány elé, aki rögtön megértette, mit akar, és a hatalmas mancsba szórta az összes mézeskalácsát, majd folytatta útját. Hamarosan Titusz is ott termett mellette kaján vigyorral az arcán. Lizi megsokallotta ezt és így szólt:

 – Most meg mi van?

 – Még senki sem folyamodott ilyen eszközhöz, és tetszett a megoldásod.

De beszélgetésüket megszakította, hogy egy sárkány landolt előttük. A kobold azon nyomban köddé vált, magára hagyva a gyereket. Lizit a helyzet már nem lepte meg annyira, így amikor a sárkány kitátotta a száját, elég gyors volt, hogy kulacsa tartalmát a feketeségbe öntse, útját állva ezzel a tűznek. Ellenfele erre más módszerhez folyamodott, és megpróbálta eltiporni. Ekkor vette észre a kislány a tüskét, ami kiállt a hatalmas mancsból. Egy gyors rántással kihúzta, mire a tűzokádó kezesbárány lett. Titusszal sárkányháton kereste meg a tallérokkal teli üstöt és vitte haza. Majd a kobold folytatta repülő útját a földesúrhoz, aki rimánkodott neki, hogy hagyja meg életét. Megfogadta, békén hagyja az öregasszonyt, így kegyelmet kapott.

Megnyílt a bolt új részlege varázslények számára. Soha többé nem volt gond a pénzzel, boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

 (MÁ)