olvasó - sarok...

JÓKAI Mór

A JANICSÁROK VÉGNAPJAI

Az 1850-es években Aranyhoz, Keményhez, Tompáihoz hasonlóan Jókai is szívesen fordult történelmi témákhoz, s közülük előszeretettel a török időkhöz.
A janicsárok végnapjai 1854-ben jelent meg folytatásokban a Délibáb című lapban, majd könyv alakban, először két részben, melyek közül az első A balkáni harc címet viselte. Hősei görögök, törökök, albánok; a cselekmény 1818-ban kezdődik, némely előzményei megkereshetők A fehér rózsa című regényben A lázadó janicsárok Ali Petelenti vezetésével meg akarják buktatni II. Mahmud szultánt, de az Behram nevű hadvezére segítségével letöri a lázadást. Az ütközetben kétezer megszállott janicsár pusztul el. A regény tele van vadromantikus effektusokkal, ez a szélsőséges francia romantika hatására vall, és talán Byronéra, akit ez időben Arany is követett a Katalinban, és másutt. Szélsőségek, különcségek, aberrációk jellemzik a hősöket és a szituációkat. Hárem, szex és párbaj, várostrom jelenetei váltogatják egymást. A romantikus stíluseszközök túlhajtása itt a korszak lidércességére, elviselhetetlen kisszerűségére utal, olykor az ironikus rájátszás, és megjátszás technikájával, tüneményes magyar nyelven. VÉGE.