Zsufafakónak nevezzük a homokszínű, fakósárgás alapszőrzetű lovakat.
A zsufa a tájnyelvben jelent még zömök, tömzsit, valamint tárkonyos, sáfrányos savanyú levest.
A zsufa vagy zsuffa levest nagyböjtkor fogyasztották. Megfőzték a kendermagot, vízben ázott fehér cipó belével mozsárban megtörték, azután a levét ráöntötték, rézszitán megszűrték, ezt a levet egy kis hagymával, ecettel és sóval felforralták, majd újra megszűrték. A leves színe a sáfrány miatt szintén sárgás volt. Elsősorban Felföldön és Moldvában fogyasztották.
Eredetét telintve a zsufa a zsúp (tetőfedéshez használt szalma) alakváltozata, csakúgy mint a supp, zsupp, zsúf alakok is. A németből került a magyar nyelvbe: a Schaub középfelnémet schup, schof alakjainak átvétele a szókezdő s zöngésülésével.