jó reggelt...

Ősz

 

Két varjú bóbiskál sötéten,
szántóföld szélén, egy sövényen.

 

A nagy nádas melle barna már,
szürke az ég. Esik. Őszre jár.

 

„Lassan a darvak is elszállnak”-
mondja az egyik a társának.

 

Hosszú csend… A másik visszaszól:
„Biz ők is elszállnak”- válaszol.

 

Áznak. Nem törik meg a csendet.
Tó színén az eső dalt penget.

 

Csőrével az egyik hátranyúl,
a másik hunyorgat szótlanul.

 

Szárnyuk közé nyakuk behúzva.
Esik. Csend… A mező be’ puszta!

 

A fekete föld elszenderül.
Édes szagot küld egy messze csűr.

 

Két ázott, vén varjú sötéten
töpreng, bóbiskol a sövényen.

 

„Hát…” – egyik így szólal meg végül,
másik felriad, menni készül.

 

„Jól eldiskuráltunk! Szeretném,
ha holnap is lenne szerencsém.”

 (PL)

 

 

 

 

 

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés