olvasó - sarok...

 

HATÁR Győző

A KARKASSZBAN

A London élő, de a

moderm magyar

irodalmi kultúrában

otthonos Határ Győző

nemcsak

mennyiségileg, de

műfajilag, műnemileg

is szinte

beláthatatlanul gazdag

életművével egyelőre

még mit sem tudott

kezdeni az

irodalomtudomány. Az

emberiségkölteménytől a Faust típusú emberiségdrámá

ig, a nagyregénytől a klasszikus veretű kompozíciókig,

a neoavantgárd versektől a blődliig, a versprózától a

bökversig, a teológiai-filozófiai értekezéstől a

pornográfiáig ívelő életmű igazi összefüggései,

egyetlen hatalmas, nem életgyónásba, hanem

"világgyónásba" való összefogása talán most történt

meg először, az A Karkasszban című egészen sajátos

összeállítású kötetben. A nagyalakú, több mint

hatszáz oldalas kötet elsősorban verseket tartalmaz,

ám nem válogatott kötet a szó megszokott

értelmében. Régi és egészen új darabok egyaránt

találhatók benne, megtűzdelve a nagy drámákból és

prózákból ki- és átvett darabokkal, álomleírásokkal

(ezek mintegy a regény- és novellaíró Határ Győzőt

képviselik), életrajzi vallomások beillesztésével mint

önkommentárokkal ellátva. Sorrendjét tekintve

többszörösen felforgatja az időrendet, annál

pontosabban látszik tükröztetni azonban az életmű

egészét átszövő szálakat, törekvéseket, meghódított

csúcsokat és vállalt töredékességeket. Csodálatos

dzsungel a kötet, amelyben sokadszori olvasásra is

csak eltévedni lehet, ám a művek (Pók az ökörnyálon; 

Hullakabaré; Kárvallás; Szerelemvallás; Hitvallás; 

Darázsduruzsolás; Gyűlölet rákája;Szabad lengés; 

Kiéneklés; Napláng; A Karkasszban; Színpadi líra)

önmagukban is elbűvölők, teljes élményt nyújtók. És

ez az élmény csak fokozódik, ha valaki a már igen

sokszori újraolvasás nyomán ráérez a mélyebb

összefüggések, egymásra rímelések titkos vonalaira és

menetrendjére. A hang, a poétika sokszor

meghökkentően ismerős, a nagy magyar líra (és

próza) motívumai, toposzai, elemei bukkannak fel újra

meg újra, máskor viszont elképesztően egyéni, eredeti

és hasonlíthatatlan a produkció, megint máskor

elidegenítően durva és elutasító, ismét máskor

behízelgően kedveskedő. 
 

- Határ Győző lírai, epikai, drámai, filozófiai, esztétikai

és mitológiai opusainak, autonóm rendszerű

"szigettengerének" "visszahonosítása" az elmúlt

évtizedben történt és történik, s az alkotót Kossuth-

díjjal is kitüntették. (Legeza)

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés