A tetemrehívás a gyanúsítottak elvonultatása a meggyilkolt teteme előtt, abban a hitben, hogy a tettes jelenlétében a seb vérezni kezd.
A tetem szó jelentése ’holttest’, de régebben ’csont’, ’halott csontmaradványai’ jelentésben is használták. Petőfi híres szerelmes versében, a Szeptember végénben így ír például: „Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre / Könnyezve borítasz-e szemfödelet?”
A tetemrehívás eljárása a következőképpen zajlott: ha valakit meggyilkoltak és ismeretlen volt a tettes, a rokonok kérésére a felravatalozott tetemnél meg kellett jelennie a falu lakosainak, az ismerősöknek, a barátoknak és a családtagoknak. A meggyilkolt ember fejére téve kezüket a megjelenteknek egyenként esküdniük kellett, hogy nem vétkesek a bűntényben, és nem tudják, ki a gyilkos. Aki vonakodott esküdni, vagy akinek az esküje alatt a holttestből megindult a vér, azt tartották a vétkesnek.