olvasó - sarok...

RAFFAI Sarolta

EGYSZÁL MAGAM

A regény főbb szereplői falusi, tanyasi pedagógusok. Témája: egy tanító-házaspár sorsa 1951-től 1962-ig. A történet kezdetén a férfi iskolaigazgatói állásba kerül, mint népi káder. A készen kapott siker megrészegíti; a hivatali hatalmat arra használja, hogy segítségével könnyebben kielégítse mindig nőkre éhes természetét, állandó pénzsóvárgását. Erkölcsi züllése rövid időn belül befejeződik. Nem meglepetés szánalmas szerepjátszása 1956-ban, sőt az sem, hogy utána sem változik, nem okul a történtekből. A férfi alakját végig felesége szemével látja az olvasó. ő mondja el egyesszám első személyben a házasság megdöbbentő krónikáját. Az asszony kezdettől fogva szilárdabb tartású, biztosabb erkölcsi érzékű férjénél. Látva lealjasodását, már az első évben elhidegül tőle, nem akar vele közösséget vállalni. A válástól, a különéléstől visszariad, ijeszti az egyedüllét, a gyerekekkel súlyosbított egzisztenciális gond, mindaz, ami a válóper során kiderülhet a férjéről. Így hát formálisan mellette marad. Azzal áltatja magát, hogy sikerül megmenteni a férfit, bár érzi, hogy ez csak öncsalás. Ebben a helyzetben akárhogyan is, de bűntársa lesz a férjének, élvezi a törvénytelenül szerzett anyagi előnyöket, tisztában van mindennel, mégsem tesz ellene semmit. A tíz év során iszonyatosan megnyűlöli, a felhalmozódott önvád, düh, keserűség a regény végére megérleli az elhatározást...

Raffai szenvelgéstől mentes, egy kitűnően megformált alakban ábrázolja az erkölcsi önállóság és a hagyományos asszonysors kemény ellentmondásait. Ezért a könyvéért az írónő József Attila díjat kapott.