Bátran állíthatjuk, hogy az alma a legismertebb és legnépszerűbb gyümölcsök egyike. Ellenálló és alkalmazkodó képességének köszönhetően igen elterjedt, hiszen jól szállítható és jól tartósítható, ez pedig lehetővé teszi, hogy széles tömegek élvezhessék különösen az elmúlt évszázad nemesítéseinek köszönhető változatos zamatát és áldásos élettani hatásait.
Önmagában fogyasztva is ízletes, de számtalan étel és ital alapanyagaként szintén jól hasznosítható. Az édességét adó gyümölcscukrok mellett említésre érdemes mennyiségben tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot, nátriumot, káliumot, különféle nyomelemeket, A vitamint, B vitaminokat és kevés C vitamint is. Gyógyhatásai közül, melyet Márai Sándor is dicsérő sorokkal illet Füveskönyvében, leginkább az emésztést serkentőt szokták kiemelni, amelyet részben savasságának tulajdonítanak, de segíti a máj és a vese egészséges működését is. Az almaecet jó szolgálatot tesz az érrendszeri betegséggel küszködőknek és gyógyír az ízületi bántalmakra, sőt a magas koleszterinszinttel is felveszi a harcot.
Mindezek mellett az alma előkelelő kultúrtörténeti helyet foglal el, ugyanis megjelenik már a Könyvek Könyvében, a Bibliában is, ahol nem csekély tulajdonság birtokosa, egyenesen a „Tudás” hordozója. Elsősorban ennek - és vélhetően nem az almamag amigdalin tartamának - volt köszönhető, hogy az Úr tiltotta Ádámot és Évát a gyümölcs fogyasztásától.
Az amigdalin nevű anyagot 1830-ban vonta ki keserűmandulából (amygdala = mandula) valamint azonosította első ízben két francia kutató, Robiquet és Boutron-Charland. Wöhler és Liebig igazolta 1837-ben, hogy a vegyület nem más, mint a toxikus ciánglikozid, mely enzimatikus hatásra ciánhidrogénre, cukorra és benzaldehidre bomlik. Mérgező hatása azon alapul, hogy a citokrómoxidáz nevű enzimet gátolva bénítja a szövetek oxidációs folyamatait, így a megfelelő oxigénkínálat ellenére is végső soron a sejtek fulladásához vezet.
Gyorsan felszívódik és megfelelő mennyiségben (halálos dózisa 0.5 - 2.5 mg / test kg) néhány percen belül halálos kimenetelű ideg- és légzésbénulást okoz. Gyermekek esetén ehhez már 5-10 keserűmandula elfogyasztása is elegendő lehet! A mérgezés tünetei természetesen az elfogyasztott mennyiség függvényében jelentkeznek. Enyhébb esetben döntően az emésztőrendszer irritációjának következtében fellépő hányás és hasmenés dominál. Súlyos mérgezés esetén a lehelet mandulaillatú, a bőr kipirosodik, fejfájás, szédülés, könnyezés és fülzúgás jelentkezik. A szívverés gyorsul, erősödik, a vérnyomás emelkedik. Légszomj lép fel, mely segítség hiányában légzésbénulásba, fulladásba torkollik. Halál esetén a vér élénkpiros marad, hiszen éppen hatásmechanizmusának köszönhetően a szövetek képtelenek a vérből felvenni az oxigént.
Csekély mennyiségben ugyan, de az alma magja is tartalmazza a halálos vegyületet. Fellelhető a szakirodalomban olyan közlemény, mely arról tanúskodik, hogy egy ember egy csészényi almamag elfogyasztása után ciánmérgezés következtében hunyt el. Egyes számítások szerint viszont több ezer almamag elrágcsálása szükséges ahhoz, hogy a nem kívánt hatás bekövetkezzék.
Az utóbbi időben divatossá vált néhány csonthéjas (pl. barack, mandula) magvának fogyasztása, egyesek ugyanis rákellenes hatást tulajdonítanak azok amigdalin tartalmának, melyet B-17 vitaminként is emlegetnek. Bár tudományos vizsgálatok ezt egyelőre nem támasztják alá, mérgező hatásuk ellenben bizonyított, ezért rendszeres fogyasztásuk nem ajánlott.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés