Ott, ahol a feketeség mély és határtalan, a hideg és sötét semmiben, van egy habos párahéjba burkolt, tarkabarka bolygó, a Sokkérgű. A Villámdörgető Bolygógörgető nevezetű hatalmas óriás rengeteg forgó gombócot, pörgő gömböcöt gyúrt, és kerekített, azután valamennyit szerteszét szórta a semmiben, mégis a Sokkérgű lett mindegyik közül a kedvence. Erre a bolygóra ugyanis, együgyű élőlényeket is telepített. Remekül sikerült ez a pompás golyóbis, Villámdörgető Bolygógörgető szeretettel forgatta, figyelgette, mígnem egyszer csak azt tapasztalta, hogy a bugyuta élőlények közül néhányan, olyan régóta tapossák a Sokkérgű ráncos bőrét, oly régóta hasítják habos párahéját, hogy mérhetetlen unalmukban, szívük szerint, már-már leugranának róla. Ők hamar kitűntek a többiek közül, és miután tetteik elhatalmasodtak a Sokkérgűn, mohó életű Aranyharapdálók lettek. Minden Aranyharapdáló úgy hitte, a Sokkérgű csúnya, sivár és rettenetes, viszont az arany csodálatos és mindenekfeletti. Imádták az aranyat. Számlálatlanul falták a guruló aranyérméket, élvezettel szopogatták a rücskös aranyrögöket, a finom aranyszálacskákból puha gombolyagokat csócsáltak, és úgy nyelték, marékszám, a szemcsés aranyport pedig csak beszippantották, mint a levegőt. Vég nélkül tömték magukba az aranyat, egészen hascsikarásig, Sokkérgű otthonukat azonban egyre jobban gyűlölték. Villámdörgető Bolygógörgető nagyon elszomorodott az Aranyharapdálók gyűlöletétől, hiszen az ő tenyere által valaha kerekített golyóbisok legszebbike, csakis a Sokkérgű lehetett. Elhatározta, feltétlenül megüzeni ezt Aranyharapdálóknak is, hadd tudják meg, mi az igazság. Apró Aranyharapdálóknak álcázott Fényeseszű Tündéreket küldött közéjük, kiknek tündöklő szemében ott fénylett a Sokkérgű egész világos valódisága, és ajkuk tiszta szavakkal csilingelt. Őszinte tudomány volt minden mozdulatukban, szólongatták a végtelenül szólót, teregették az éktelenül tetszőt, ismerték a Sokkérgű valamennyi illatát, megkóstolták az összes ehetőt, és megérintettek bármit, ami elkapható.
A Fényeseszű Tündérek le s fel szaladgáltak a Sokkérgűn, és örökké csak azt súgták, mondták és ordítozták: – A Sokkérgűnél nincs szebb és csodálatosabb gömbölyű világ! Az arany a hasatoknál fogva húz lefelé! Az Aranyharapdálók viszont állandóan azt harsogták vissza: – A Sokkérgű csúf, nyomorúságos és rettenetes, ámde az arany bámulatra méltó és mindenekfeletti! De a Fényeseszű Tündérek nem csak sugdolództak, beszéltek és kiabáltak, hanem folyton-folyvást lopták az Aranyharapdálók töméntelen aranykincseit. Alkonyatkor az összes lopott holmit felhajították Villámdörgető Bolygógörgetőnek, ő pedig azonnal feketére sütötte a cifra színű aranyat. Csakhogy valamicske arany mindig kicsúszott Villámdörgető Bolygógörgető markából, és hajnalban visszahullott a Sokkérgűre. A Fényeseszű Tündérek pedig annyiszor hallották az Aranyharapdálók süket mondókáját, hogy lassacskán ők is hinni kezdték: „A Sokkérgű rút, kopár és rettenetes, ám az arany káprázatos és mindenekfeletti!”. Aki valaha Fényeseszű Tündérként pottyant a Sokkérgűre, előbb-utóbb menthetetlenül Aranyharapdálóvá formálódott. Így aztán Villámdörgető Bolygógörgető azóta sem tehet mást, mintsem pillanatról pillanatra újabb és újabb Fényeseszű Tündéreket küld a Sokkérgűre. És a Fényeseszű Tündérek szakadatlan törekvéssel suttogják, mesélik, kiáltozzák az áttetsző igazat, és fáradhatatlanul szórják Villámdörgető Bolygógörgető felé az Aranyharapdálók hasztalan aranyholmiját.(CsA)
Számos olyan állatfaj van, amelynek a pupillája eltér az embernél megszokott kör alakú formától. Függőleges rés alakú pupillát figyelhetünk meg egyebek között a macskaféléknél, kígyóknál, aligátoroknál, krokodiloknál, egyes cápafajoknál és rájáknál. Vízszintes rés alakú is lehet a pupilla: ezt például kecskéknél, lovaknál, tapíroknál, sertéseknél figyelhetjük meg.
A horizontális (vízszintes) rés alakú pupilla előnye, hogy elősegíti a perifériás látást. Mivel azokat a patásokat, melyek ilyen pupillával rendelkeznek, számos ragadozó vadássza, igen fontos, hogy a veszélyt időben észleljék.
A függőleges rés alakú pupilla elsősorban a ragadozók sajátja. Segítségével egyrészt nagyon éles fókuszálás és a horizontális irányú mozgások (például a zsákmány menekülése) fokozott érzékelése valósítható meg.
Másrészt, ami talán még fontosabb, hatékonyabban szabályozható a retinára (ideghártya) jutó fény mennyisége. Sok olyan ragadozónak van vertikális rés alakú pupillája, amely éjszaka és nappal is aktív. Ezeknek az állatoknak mind a sötétséghez, mind a világossághoz alkalmazkodniuk kell.
Retinájuk a fényérzékelő sejteket nagyon nagy sűrűségben tartalmazza, hogy éjszaka a legkisebb fényt is lássák. A nappali erős fény viszont éppen ezért nehezen viselhető számukra. A rés alakú pupilla sokkal kisebbre szűkíthető, mint a kerek, így kevesebb fény jut be rajta keresztül a retinára.
Míg a szivárványhártyát összehúzó, a pupillát szűkítő izom embernél és a kerek pupillájú fajoknál körkörösen halad a szivárványhártyában, a réspupillájú állatoknál a két oldalról (horizontális pupilla esetén alulról és felülről) érkező rostok a szivárványhártya alsó és felső (jobb és bal) pólusánál kereszteződnek egymással. Így összehúzódva keskeny rést hagynak szabadon, elernyedt állapotban viszont szinte teljesen kerekké válhat a pupilla.
Pesthy Frigyes helynévi gyűjtéséből tudjuk, hogy Alsónyék „község legkorábban említtethetik a 14ik században, az azómban az egyházi Jegyzőkönyvekből bizonyos, hogy a Reformátio kezdetekór azonnal az ujjított vallásra térvén lakossága által, már a Mohácsi vészkor anya Egyház vólt, s mint filialistak Bátta és Mórágy is ide tartoztak. Telepítéskori népesítése honnan eszközöltetett a községnek okmányok hiányában meg nem mondható, ők az Árpáddal e' honban költözött törzs Magyarók sarjadékai. Későbbi időkben egyes családok mint például a most legvirágzóbb Zsíkó család Pest Megye Csanád községéből, a másik legvirágzóbb, vagyis a Császár Család szomszédos Bátta Mvárosából költözött ide s tette itt le, magát állandó lakásra.
Vályi András szerint "Magyar falu Tolna Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai külömbfélék, fekszenek Sár vize mellett, Bajtaszékkel általellenben, földgyeik jók, vagyonnyaik külömbfélék, el adásra alkalmatos módgyok van."[2]
Alsónyékről Egyed Antal kérdéseire 1829-ben adott feleletekben azt olvassuk, hogy 301 évvel ezelőtt szállták meg lakosai. Tehát 1528 lenne a falu megszállásának éve. Nem tudni honnan vette ezt az állítást a falu vezetése, de teljesen elutasítani sem lehet. A község 1788-ban megkezdett jegyzőkönyvében rövid falutörténetet találunk. 1535-ben szerepel a bátai apátság birtokait összeíró jegyzéken. Az 1550-s évek második felében Nyék Bátaszékkel és a többi sárközi községgel együtt Szigetvárhoz tartozott. 1558-ban ugyan még a cikádori apátság birtokaként írták össze Bátaszékkel együtt, ekkor búzatized után fizettek 300 forintot. 1557-ben Bátaszéken 88 adózót és 5 szegényt írtak be a defterbe, Nyéken 41 adózót és 5 szegényt. Mint a bátai apátsághoz tartozó birtok, 1627-ben a pozsonyi káptalan kezére került 40 házzal, ugyanakkor, amikor Decs is csak 40 házból állt. A református vallást 1626-ban vették fel.
A török elől a helybeliek a Duna ingoványos, mocsaras területére menekültek. 1728-as összeírásban 30 örökös jobbágy használta a területet, amely nem volt felosztva. Erdeje, gyümölcsöse nem volt, kaszálójukat a víz rendszeresen elöntötte. A falu lakosai halászatból éltek. A késő barokk stílusú református templomot 1792-ben építették. 1993-ban a falu határában történt meg a rettenetes pörbölyi tragédia, 12 halott maradt a vonat és az iskolabusz ütközése után.
Nevezetességei
Református templom (késő barokk stílusú, 18. század vége)
Duna Menti Folklórfesztivál egyik színhelye
Évenkénti rotációs rendszerben (a sárközi faluk között), a "Sárközi Lakodalom" helyszíne
Hagyományörző tánccsoport
Érdekességek
A Templom utcát régen Öreg utcának nevezték. Móricz Zsigmond azonos című írásában lehet róla olvasni. Az író itt többek közt a "sárközi egyke" témáját is felveti!
Református lakói a török hódoltság idején a mocsarak közé menekültek. A hagyomány szerint az is előfordult, hogy a portyázó török csapatok magyar szóval próbálták kicsalogatni őket rejtekükből: "Kati, Panni, Sári, Mári, gyertek ki, elmentek már a tatárok!" Alsónyék lakói a veszély elmúltával visszatértek falujukba, a régi Sárköz egyik legnagyobb mezővárosának, Kesztölcnek nevét viszont már csak a nyéki határ- és dűlőnevek őrzik. A vízrendezésekkel Nyék is egyszeriben meggazdagodott. Kiterjedt határában szívesen szereztek jó minőségű szántóiból a szomszédos német falvak lakói is.
Az alsónyéki Falumúzeum a régi jegyzőlakásban kapott helyet. A faluban gyűjtött anyagot a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum saját tárgyaival kiegészítve kiállítássá formálta.
Az egykori Duna menti mocsárvilágot szegélyező első magaslat szélén húzódott a főutca, a mai Templom utca.
Az 1792-ben épített barokk stílusú református templom mellett álló hatalmas, díszes házak - a lecsapolások után meggazdagodott - parasztpolgárság emlékét idézik. A Templom utca déli végén található - a hajdan a Sárköz számára termelő - szekszárdi Steig fazekas dinasztia hagyományait őrző Steig Ágnes és Jaszenovics Gáza műhelye, ahol ma is gyönyörű ólommázas sárközi tányérok, tálak, bokályok készülnek.
A településen hagyományőrző néptánccsoport működik.
Móricz verses állatmeséi - gyermekgenerációk első olvasmányai - az író bölcs, eleven humorú életszemléletét sugározzák. Igazi epikus világa van a miniatűr állattörténeteknek, a versek szókincse, fordulatai a népnyelv, a népmese ízeit, értékeit is közvetítik. A régi falu állatvilága, környezete elevenedik meg a mesékben; házi és házkörüli állatokról éppúgy szól a mese, mint az erdő-mező szabad, küzdelmes tájain kóborló lényekről. Koldus verebek csipegetnek, csivitelnek, iciri-piciri macska surran, többször is feltűnik az örökkön éhes kisegér, jelen vannak az udvar szárnyasai: a galamb, a réce meg a lúd. Móricz állatseregletének három alakja, több mese főszereplője a joviális kismalac, a torzonborz, okoskodó, zsákmányéhes farkas, no meg a ravaszdi, aki - többnyire pórul jár - hiába csalafintáskodik; az ember ésszel, a kutya türelemmel jár túl a róka cselvetésein. Itt-ott felbukkan egy-egy emberalak is a mesevilágban, a szegény ember, a csudálkozó Mehemed, György uram, a csizmadia, aki nem állhatja a malackájának csúfolódását.
Sok pompás rím, játékos szóösszecsengés, variált reflén jellemzi a mesenyelv ritmikáját: könnyen megjegyezhető, ismételt olvasásra könyv nélkül is mondható meséket kapnak a gyerekek.
-Gyere, Pistike, megmosom a nyakadat, különben apa nem visz el magával a meccsre. -Na, és ha nem kap jegyet, akkor mit csinálok a tiszta nyakammal?
Előleg
Az eladósorban lévő lány megkérdi az apjától, a kiváló üzletembertől: - Papa, az István erősen udvarol nekem, azt mondja: nagyon szeret és el akar venni feleségül. Adhatok hitelt a szavának? A papa elgondolkodva válaszol: - Hitelt adhatsz, csak előleget ne adjál!
Az örök lógos
Ismét osztályfőnöki óra. - Fiúk, ma egy híres szexológus lesz a vendégünk, aki nemi felvilágosítást tart. Tessék felkészülni kérdésekkel! Móricka máris föltartja a kezét: - Tanárnő kérem, aki már volt nővel, az mehet focizni?
Betűéhes anyós
- Mégis, milyen könyvet szeretne olvasni, anyuka? - kérdezi anyósát a fiatal férj, amikor az esti olvasnivalót kér tőle. - Tudod, fiam - feleli finomkodva az anyós -, legjobban szeretem az ismeretterjesztő műveket, de olvasni nem bírom őket, mert unalmasak…
Tapasztalatcsere
- Mondd, a te főnököd is minden reggel morcos? - kérdi egyik titkárnő a másikat -Nem. Az enyém néha ágyba hozza a reggelimet.
Esküvőn
Arisztid és Tasziló egy esküvőn. - Mit gondolsz Arisztid barátom – szól Tasziló -, kik a legirigyeltebb emberek egy ilyen esküvőn? - Na kik? - A zenészek. - És miért? - Mert amíg ők esznek, senki se muzsikál.
Elmebeteg?
Nem értettem. Mit mondott doktor úr, elmehetek, vagy elmebeteg?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Számos olyan állatfaj van, amelynek a pupillája eltér az embernél megszokott kör alakú formától. Függőleges rés alakú pupillát figyelhetünk meg egyebek között a macskaféléknél, kígyóknál, aligátoroknál, krokodiloknál, egyes cápafajoknál és rájáknál. Vízszintes rés alakú is lehet a pupilla: ezt például kecskéknél, lovaknál, tapíroknál, sertéseknél figyelhetjük meg.
