jó reggelt...

sátrat borít a zöldülő mezőre
pilledt-kék ég olvasztó heve
még a felhők is eltűntek
csak a napkorongnak nincs melege

sárga közönnyel néz le ránk
pára függöny mögött sunyít
tán nevet kajánul és lesi
testünk legördülő izzadtság cseppjeit

szédül kicsit a világ
elmosódik benne alakom
valahogy olyan jó mikor arra vezet az út
amerre mennék, amerre én akarom

(KJ)