olvasó - sarok...

Edward George LYTTON

POMPEJI UTOLSÓ NAPJAI

Az eredetileg 1832-ben megjelent regényben az író melodramatikus panorámaképet fest Pompeji életéről, közvetlenül a Vezúv i. e. 79-es kitörése előtt. Glaucus a gazdag görög fiatalember szerelmes lesz a gyönyörű Ionéba, Isis papjának Arbacesnek a gyámleányába. A gonosz pap teljesen a hatalmába akarja ejteni Ionét, de Nydia, a vak rabszolgalány keresztülhúzza számításait. Erre Arbaces újabb tervet főz ki, bódító italt itat Glaucusszal, majd megöli Ione bátyját, s a gyilkosságot a bódult Glaucusra fogja. Glaucust az oroszlánok elé vetnék az arénába, ha Nydia az utolsó pillanatban barátai segítségével ki nem szabadítaná. Bár a gyilkosságnak most már tanúja is akad, Arbaces mégis felülkerekedne - ám ekkor kitör a Vezúv. A sötétségbe süppedt Pompejiben csak Nydia ismeri ki magát, szerencsésen ki is vezeti a szerelmeseket a veszedelemből, Arbaces meghal, a fiataloknak pedig sikerül görög földre menekülniük.

A regény fő erénye topográfiai és történelmi hitelessége, leíró ereje, miliőfestése, mai szemmel nézve viszont emberábrázolása és cselekményvezetése már nem meggyőző. A regényből hiányzik a történelem dinamizmusa, keresett elrendezettsége, egy ritkán látogatott múzeum áporodottságára emlékeztet. Ennek ellenére több mint száz éven át bestseller maradt, tucatnyi filmet készítettek belőle.