A klasszikus higanyos lázmérők dobozára (jó esetben) ráírják, hogy hány percig kell a hőmérsékletet mérni velük, hogy pontos eredményt mutassanak. Legismertebbek a tíz-, az öt- és a hagyományos kategóriában csúcssebességűnek számító kétperces lázmérők.
A higanyos lázmérők a hőtágulás elvén alapulnak, vagyis azon, hogy a higany térfogata a hőmérséklet emelkedésével egyenletesen növekszik. A lázmérők és sok egyéb hőmérő között az a különbség, hogy az előbbi a mérési időszakon belüli maximális hőmérsékletet mutatja, azaz amikor kivesszük a hónunk alól (szánkból, stb.) nem húzódik vissza a higanyszál.
Pedig a higany térfogata természetesen nemcsak az emelkedő hőmérsékletet követné, hanem kiterjedése mindig az aktuális külső hőmérséklet függvénye, tehát hűvösebb környezetben összébb húzódik. A lázmérő elkeskenyedő végében lévő higanytartály és a skála fölött végigfutó hajszálcső átmenete közelében jelentős szűkület van. Amikor a mért maximális értékhez képest a hőmérséklet csökken, a higanyszál e szűkületen megszakad, és felső része a hajszálcsőben marad – tetejével a környezeténél melegebb mért test hőjét mutatva.
Átmelegedési idő
A mérési idő annak függvénye, hogy a higanytartály mennyi idő alatt képes átvenni a környező közeg hőmérsékletét. Értelemszerűen nagyobb tartályok esetén ez hosszabb idő, kisebbek esetén rövidebb. Ezért a nagy, vaskor hőmérőkkel tovább tart a lázmérés, mint a kisebb, vékonyabb eszközökkel.
A lázmérés időtartama azonban függ attól is, hogy hova tesszük a mérőt. A legkényelmesebb és –higiénikusabb módszer a hónaljban való lázmérés, azonban ez tart a legtovább. Karunk és törzsünk között ugyanis mesterségesen hozunk létre ilyenkor egy üreget, amelynek időre van szüksége ahhoz, hogy átvegye a test belsejének hőmérsékletét (maghőmérséklet). Általában úgy tartják, hogy ez körülbelül öt percet vesz igénybe. A száj belseje és a végbél eleve zártabb üregek, melyek hőmérséklete már a mérés kezdetén is a maghőmérséklet közeli értéken van.
A szájban és a végbélben tehát elegendő annyi ideig lázat mérni, amennyire a hőmérőnek szüksége van a külső hőmérséklet átvételéhez (akár 2-3 perc), hónalj esetén azonban mindenképp érdemes legalább öt percig benntartani a lázmérőt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés