csak egy gondolat…

tudod furcsa szerzet az ember, mert arra törekszik, hogy kiteljesüljön az élete, hogy mások is elismerjék és elfogadják, hogy szeretteinek tudjon segíteni, de bármily keményen küzd ez csak időlegesen sikerül… újra  és újra rá kell döbbennie, hogy mindig van valami, vagy valaki, ami  vagy aki miatt minden megváltozik és kezdhet elölről mindent…

égi vattacukor...

egyperces…

Kísértés

A város közepén álló aprócska, kopár dombot kegyetlenül tűzi a júliusi Nap. Két vénségesen vén, ágatörött gesztenyefa próbál enyhet adni embernek, állatnak, fűnek, de nem sok sikerrel. A múltkori vihar ugyancsak csúffá tette mindkettőjüket, egyiknek törzsébe mart a villám, kész szerencse, hogy az idejében jött eső eloltotta a tüzet. A másiknak a baloldali főága törött derékba, azóta csak lóg hasznavehetetlen, még a mókusok is elkerülik, több eszük van annál, hogy ilyen veszedelmes helyre menjenek.
A városháza tornyán az óra már elütötte a delet, a hőség megrekedt az aszfaltos utakon, a csupaüveg házak között. A nagyobbik fa tövében kopott munkaruhás férfi falatozik komótosan a térdére fektetett műanyag dobozból. Tépett, őszes bajuszán csomóba gyűlnek a morzsák, balkezével időnként megmasszírozza fájó lábszárát. A fűkasza ott hever mellette a földön, enyhe benzinszaga elvegyül a szalonna füstös aromájával, meg az ásványvizes üvegből kortyolgatott híg fröccs savanykás illatával.
Hátát nekitámasztja a fa törzsének, időnként fölpislog a lombok között átdöfködő napsugarakra, szemlátomást nem sok kedve van feltápászkodni és folytatni a munkát.
Öt-hat év körüli rózsaszín ruhás kislány közeledik a domb másik oldalán. Szemét a földre szegezi, időnként meg-megáll, lehajol, bekukucskál egy bokor alá, aztán továbbindul. A férfi nézi szótlanul a gyermeket ahogy egyre közelebb ér, míg végül már ott áll előtte. Egy darabig méregeti a falatozó férfit, megszólítsa-e, aztán úgy dönt, semmi félelmetes nincs az öregemberben, ahogy ott ül a földön, bajuszán a morzsadarabkákkal.
- Báci kérem - alig észrevehetően selypít - nem látott itt a földön egy erszényt?
Az öregnek megrebben kicsit a szeme. Válasz helyett visszakérdez:
- Elvesztetted?
A kislány komolyan bólint.
- Rózsaszín. Piros katicabogár van rajta. Hét pettyel.
- Annyi szokott lenni - helyesel az öreg, de ez csak időhúzás tőle. Agyában szorgalmasan kattognak a kerekek, fontolgatják, mi legyen a nadrágzsebében lapuló kis buksza sorsa. Kétezer forint van benne. Első dolga volt, hogy megszámolja, mikor észrevette a kasza-vágta ösvény melletti fűcsomón. Három üveg bort lehet venni belőle, meg két csomag cigarettát. Vagy elmehet este a cimborájával a kocsmába vacsorázni, egy-két korsó sör is belefér. De a kínaiban akár egy pár cipőt is adnak érte. A kislány, mintha megérezné, mi megy végbe a férfiben, biztatóan rámosolyog.
- Mennyi pénz volt benne? - kérdezi az öreg érdes hangon, de a gyerek megrázza a fejét.
- Nem tudom. A nagymamámtól kaptam a szülinapomra. Azt mondta, ki is bélelte egy kis pénzmaggal. Azt is mondta, hátha kikel és több lesz belőle. Ma van a születésnapom - teszi hozzá reménykedve.
A műanyag flakon nagy csattanással dől el, ahogy az öreg lecsapja mellé az ételesdobozt. A kislány is megriad csöppet, tesz egy fél lépést hátrafelé, de akkor meglátja a férfi tenyerén az erszényt, és leírhatatlan öröm árad szét az arcán.
- Mamának igaza volt - mondja, és csak úgy süt belőle a boldogság, ahogy szembenéz az öregemberrel, és kérdezetlenül folytatja: - Azt mondta, gonosz világ ez, de azért vannak benne becsületes emberek...
A férfi restelkedve kortyol még egyet az üvegből, nézi, ahogy a csöppnyi rózsaszín folt eltűnik a domb aljában.
- Meg se köszönte - dünnyög zsémbesen, és maga se érti, mitől lett mégis olyan jókedve.
(Fortune-Brana)

én kérek elnézést...

tudtad…?

Meghalt Mária Valéria (1926. 09. 06.)

Alsó-ausztriai wallseei kastélyában 56 éves korában halt meg. Ferenc József császár és magyar király és Erzsébet (Sissy) bajor hercegnő legkisebb lánya . Magyar-nemzeti szellemben neveltették, majd 1883-tól Bécsben német nyelvet, történelmet és irodalomat tanult. Édesanyjához hasonlóan több lírai költeményt is írt, amelyek kis példányszámban 1884-ben verseskötetben is megjelntek, naplója jelentős forrásmű a történészek számára, valamint pedagógiai tartalmú vallásos elmélkedései is említésre méltók. Közösen adta ki a császárnéval az "Ein Herbst im Süden" ("Egy ősz délen") című könyvet. Gyakran ekísérte édesanyját magyarországi, salzkammerguti, merániai, németországi, franciaországi és angliai utazásaira. 1890-ben házasságra lépett harmadfokú unokatestvérével, a Habsburgok toscanai ágából származó Ferenc Szalvátorral. Mária Valéria szívesen folytatott jótékonysági tevékenységet. A wallseei kastélyban töltötték idejük nagy részét, ahol az egyik épületben az első világháború idején katonai kórházat rendezett be, majd a "Mária Valéria Szegénykórház és Öregek Otthona" nevű intézményt alapította meg, amiért a helybéliek "Wallsee angyalá"-nak nevezték el. Emellett finanszírozta kolostorok és templomok működését, a szegények megsegítésére alapítványokat hozott létre, valamint több jótékonysági egyesület védnöke is volt. Az ausztriai fordulat után az 1919. évi Habsburg-törvényt elismerte, a lemondási nyilatkozatot aláírta, így megtarthatta vagyonát és Ausztriában maradt. Az alsó-ausztriai Sindelburghban nyugszik. (ezenanapon.hu)

a tábla felirata: "Fűre lépni tilos!", pedig majdnem ráléptem...

településeink…

Nemesgulács

Nemesgulács község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban.

Fekvése

Mintegy 1000 lakosú település a Tapolcai-medence déli részén, a Gulács nyugati tövében. A tájat ez a 393 m magas bazalthegy uralja, nevezik cukorsüvegnek vagy magyar Fuzsijamának is, melynek tetejére turistaút vezet.1961-ig üzemelt itt kőbánya, nyomát a hegy sebei őrzik.

A Tapolcával szomszédos, a Balatontól kb. 5 kilométerre lévő település megközelíthető közúton: a Balaton partján vezető 71-es főútról Badacsonytomajnál kell rátérni a Tapolca felé vezető útra; vonattal a Székesfehérvár–Balatonfüred–Tapolca vonalon érhető el Nemesgulács (megállója közös Kisapátival).

Története

A község neve az ómagyar Gula névből származik.

A török háborúk idején a falu elpusztult, 1715-ben telepítették újra, 1720-ban már kiváltságos nemesi községként tartották számon. 1790-ben 29 nemesi család neve ismert, a Raposa, Péterffy és Edvi Illés családok a belga királyi családdal is rokonságot tartottak. 1895-ben 100 holdon felüli birtokos egyedül Eőry Miklós volt, a hagyomány szerint itt szolgált Répa Rozi, Sobri Jóska híres betyár szeretője.

Nevezetességei

Eőry-úria – Itt töltötte gyermek- és ifjúi éveit Keresztury Deső, az épület jelenleg az óvodának ad otthont.

Nemesgulácsi kastély

A község templomát 1725-ben építették fel romjaiból. Az új templomot 1845 és1850 között emelték, klasszicista stílusban. A templomkertben Mindszenty-emlékművet avattak 1989-ben, az országban először.

Rendezvények

A település adottságai révén már a római időktől fogva virágzó szőlőtermesztés helyszíne, a világhírű badacsonyi borok jelentős részét Nemesgulácson termelik. A jeles napok, ünnepek nagy része is a szőlőhöz, borhoz kötődik: Mátyás-napi borverseny februárban, Új-bor ünnepe, szüreti felvonulás októberben, Márton-napi Új-bor bemutató novemberben. Élő hagyománya van a húsvéti locsolásnak és zöldágjárásnak, valamint a májusfa állításnak is. A búcsút június második vasárnapján, a Hegynapot augusztus első szombatján, a Falunapot szeptember első szombatján tartják.

A Keresztury Dezső iránti tiszteletet fejezi ki az Emléknap minden év május 18-án.

ami - összeköt...

olvasó – sarok…

JÓKAI Mór

A BARÁTFALVI LÉVITA

Ez a mű szerves folytatása az Elátkozott család című regénynek, ott, a cselekmény végén megtudjuk a család kalandor hőséről, hogy a Bükk rengetegében rejtőzik el, lévitaként. A folytatás ennek a hősnek a titkát fedi fel. Báró Kadarkuthy Viktor botrányokkal teli ifjúkora az Elátkozott családban zajlik. Apja pört indít ellene s azt el is veszíti. Az ifjú Kadarkuthy gyermekkorától külföldön tartózkodik, s egyszer hírül veszi, hogy apja egy kicsapott kálvinista diákot fogad örökbe és fiaként, az ő neve alatt házasítja meg. Hazajön, de útja rosszul végződik, apja börtönbe záratja. A fogságból sikerül megmenekülnie. Később híre terjed, hogy az ifjú Kadarkuthy név- és vagyonbirtoklója meghalt. ő azonban kinyomozza, hogy él és a Bükkben, Barátfalva községben lévitáskodik. Elhatározza, hogy földeríti és leszámol vele...
A regény kalandos meseszövésű. Hangulatát a szereplők egyéni nyelvhasználata emeli. Sok leíró rész mutatja a kor divatját, szokásait, berendezkedését. (Legeza)

elérkezett a gyülekező ideje...