Miért vannak több méter mélyen a régészeti leletek?
Az egykori települések, erődítmények vagy szenthelyek leginkább annak „köszönhetik” pusztulásukat, hogy a hely elvesztette gazdasági, kereskedelemi vagy szakrális szempontból való fontosságát és elnéptelenedett. Ugyanakkor gyakran tűzvész, földrengés vagy ellenség pusztítása révén is rommá válhatott, esetleg a kedvezőtlenné váló környezeti viszonyok miatt elvándorolt a lakosság.
A romokat egyrészt az „idő foga” örli, mely jórészt a szél és a csapadék, megfelelő éghajlati adottságú területeken a fagyás-olvadás pusztító munkáját jelenti. Az elpusztult vagy elpusztított települések helyén az utókor gyakran újat létesített, ezek egymásra rakódását a régészek különböző rétegekben tárják fel, bár ezek határvonala nem mindig egyértelmű.
Trója feltárásakor például kilenc réteget különítettek el. A legidősebb település i.e. 3000 körül keletkezhetett. A kutatók szerint a második réteget - amely valószínűleg a homéroszi Trója városa volt - tűzvész nyomai zárják, vagyis valószínű, hogy a települést tűzvész pusztította el; a VI. réteget „képviselő” települést pedig földrengés döntötte romokba. Trója a IV. századig szinte folyamatosan újjáépült – így alakítva ki a kilenc réteget - de Konstantinápoly alapításával elvesztette kereskedelmi jelentőségét és elnéptelenedett. Helyén a 19. századi Trója-kutató, H. Schliemann egy közel 32 méter magas dombot talált, itt kezdte meg az ásatásokat, mint kiderült sikerrel.
Egy-egy elpusztult település, épületegyüttes romjain a szél, a felszínen lefolyó csapadék vagy a folyóvíz hordalékszállító munkája révén évszázadok-évezredek alatt tetemes mennyiségű üledék halmozódhat fel.
A megfelelő klímaviszonyok mellett az üledéken megindulhat a talajképződés, megjelenhetnek a pionír növénytársulások is. Így az utókor számára rejtve maradnak a föld kincsei, nem csoda hát, hogy igen sok régészeti leletre csak véletlenül bukkan(t)ak rá a kutatók. A talajképződési folyamat megszakadhat, ha időközben újabb település létesül a régi helyén.
Az ásatásokon feltárt rétegek talajfosszíliái, állati és ritkább esetben növényi maradványai nemcsak különböző kultúrák, de az adott kor klimatikus viszonyainak nyomait is őrzik.