egyperces...

Templom
(Egy mondat kihívásra)

Ámulattal tekintett az ég felé, pillantása végigfutott az ódon kövekből épített templomtornyon egészen a keresztig, amelyből kísértetiesen, megmagyarázhatatlanul mintha fény áradt volna, amely arra késztette, hogy lehajtsa fejét és lassan elinduljon a kőből faragott bélletes kapu felé, amelyen belépve magába szívhatta azt a hűvös hit-szagot, amelyre már oly régóta vágyott, s amely mindig a szívéig hatolt, megtalálva benne valamit, amely egyfajta katarzissal töltötte el; és nem, a katarzist nem a gyönyörűen felújított orgona, a freskók, az oltárkép látványa váltotta ki, hanem az a mindig jelen lévő Erő, amelyet mintha az ősi falak sugároztak volna, amely beszoríttatott a hatalmas templomhajóba, emlékeztetve rá mindenkit, aki ide belép, hogy itt mindig jelen van, itt mindig megtalálja az ember azt, akit keres, az Egyetlent, akire ha nem is csodálkozik rá a mindennapjaiban, ezen a helyen megláthatja – igen, pontosan ez volt az, amiért idejött, és nem csalódott, megint nem csalódott – mosolyodott el, mikor a gyéren megvilágított főhajóban elindult a régi, kicsit kopott, a széleinél itt-ott rojtosodó piros szőnyegen a két padsor között, hogy térdet hajtson az oltár előtt és elmormoljon egy Miatyánkot; s az még csak eszébe sem jutott, hogy valahonnan, egy piszkosfehér kőoszlop mögül kutató szemek figyelik minden egyes mozdulatát.

(BN)