jó éjt…

Kísérteties csend…
A holdfényes éjben,
a toronyóra
meredten számlálja
a fagyos perceket.
A szél messze jár,
felhőket terel…
A fák behúzott nyakkal 

dideregnek.
-Ködtakaró nélkül
meztelenek.-
Összebújnak a házak,
kipréselni egymásból
egy kis meleget.
A jégvirágos ablakok mögött,
a csend pihen.
… csak az álmok
szállingóznak ki- be.
Opálos fénnyel
egymásra merednek…
Most nem számít
ki az eretnek
és ki a szent.
A szükség betakar mindent!

(SzI)