A 13. havi bérnek semmi köze nincsen a hónapok számához.
A Gergely naptárhoz azonban igen.
Hazánkban a XX. század elején heti fizetést kaptak a dolgozók. Mivel ez sok adminisztrációval járt, a költségek csökkentése végett nagyszüleink átálltak a havi bérfizetés rendszerére.
Osztásban igen jók voltak, s kiszámolták, hogy 52/4=13.
Majd társadalmi megegyezés született, hogy 12 hónapon keresztül havi fizetést kapnak, s az elveszett négy hétben megtermelt fizetést 1 hónap kifizetéseként kapják meg."
Ugye, milyen érdekes? pl. USA-ban még most is heti fizetés van !!
Az idős Tímár Endre mérgesen nézett maga elé, ugyanis azt is elfelejtette, hogy mit felejtett el. Most lett volna ideje a gondolkodásra, de így nem volt min. Ezért a homlokát kopogtatta, háha mégis az eszébe ötlik valami. „Öreg vagyok", állapította meg rezignáltan, „de legalább még észreveszem, ha lyukas az agyam". Előző nap meg azon nevetgélt, hogy fordítva húzta magára a mellényét.
Felesége, Ilonka néni, épp feltette vacsorára a paprikás krumplit, és elhatározta, hogy kiül egy kicsit a kapu elé nézelődni. Szépen eligazította a szoknyája és a köténye ráncait, majd letelepedett a padra, amit még az apja faragott.
Csend volt a szomszédban, Horváth Pista ilyenkorra már mindig berúgott és vörös fejjel horkolt valahol a góré árnyékában. A Pista nagyon tudott inni, egy vendégségben Ilonka néni szeme láttára lehúzott két ujjnyit a hektóliteres hordóból.
A másik szomszédnál sem volt mozgás, Jámbor Józsi fent, a kertben dolgozott, míg felesége a nyári konyhában tett-vett.
A faluban rezgett a délutáni levegő, csak a rovarok cikáztak ide-oda, és egy-egy tehén bődült el a domb tövében. Aki csak tehette, árnyékos helyet keresett magának.
Ilonka néni szeme végigsiklott a cseréptetős házakon, és egy pillanatra megakadt Figlerék új kőoroszlánján. „Ebből a Bandiból is mekkora marha lett", gondolta. Pedig nemrégiben még együtt gyűjtögették a tojásokat a baromfiólban.
Aztán elnézett messzebbre, a régi legelőt átszelő autópálya irányába. „Egy-két hét, és itt lesznek a friss málnáért a kamionok." Egyre nehezebb volt napszámost találni, ráadásul Ilonka néni az urára sem számíthatott, az öreg már összekevert mindent. Most is csak zavartan áll a betemetett kútnál, mint aki nem tudja, hol van.
Az asszony egyre az utat nézte, ahogy észrevétlenül összeolvad az éggel. Még nagyobb, soksávos utakat látott, többszintes pillangócsomópontokkal, lépésben araszoló autókkal, melyek, mint valamiféle pirosan világító bogarak, mindkét irányban teljesen ellepték a sávokat. A felhőkarcoló is az eszébe jutott, a körbeforgó étteremmel a felső szinten, ahol rákot szolgált fel az afrofrizurás pincér, és ahonnan rálátni az egész városra. Visszaidézte a filmekből jólismert feliratot a hegyoldalban, és azt is tudta, hogy már nem látja többé az időtlen óceánt.
„Talán hazajönnek decemberben", gondolta. „Nem lennénk olyan egyedül."
Ilonka néni mozdulatlanul, egészen elmélyülten üldögélt még néhány percig, mintha maga is a faragott pad része lett volna.
- Na, gyere öreg - szólalt meg egyszercsak a kútkávára támaszkodó urához fordulva.
A szarka (Pica pica) a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó madár. A varjúfélék a legértelmesebb madarak közé tartoznak, s ez alól a szarka sem kivétel. Az intelligenciával rendszerint együtt jár a kíváncsi, mindent megvizsgáló természet. Ráadásul a szarka öröklötten gyűjtögető életmódú madár.
Német tudósok vizsgálata alapján a fogságban nevelt szarkák már 32 napos korukban elkezdik az élelemraktározást. 42 napos korukban már megtalálják az eldugott ennivalót, 55 napos korukra – azaz körülbelül két héttel a „szülői fészek” (és az azzal együtt járó élelemforrás) elhagyása előtt – már majdnem teljesen kifejlődik gyűjtögető-raktározó ügyességük.
A „tolvajkodó”, rejtegető képességet azonban a fiatal madaraknak gyakorolniuk, csiszolniuk kell. Feltehetőleg ezért (is) vonzza őket mindenféle ehetetlen tárgy – többek közt az ékszerek és az órák. E tárgyaknak azonban nem kell feltétlenül fényeseknek, csillogóknak lenniük – bár ezeket különösen kedvelik –, begyűjtenek a színes papírdarabkáktól kezdve a műanyag kupakokig szinte mindent, amit csak elbírnak.
A német kutatócsoport megfigyelése szerint a szarkák egyformán jól teljesítettek a gyűjtögető és megtaláló feladatokban akár ennivalóról, akár valamilyen tárgyról volt szó. Nem izgatta őket a különbség.
A másik híres gyűjtögető madárcsoport az ausztráliai lugasépítő madaraké (Ptilonorhynchidae). Ezek – a szarkákkal ellentétben – meghatározott céllal gyűjtik össze a legkülönfélébb tárgyakat: ezekkel díszítik fel a nászjátékhoz épített lugasaikat. A lugasokat a hímek építik, hogy odacsábítsák a tojókat párzani. A lugas nem fészekként szolgál, a tojásokat másutt, rejtettebb helyen rakják le.
A hímek színezete viszonylag egyszerű, ezt a „hiányosságot” pótolják a minél tarkább lugasokkal. Az ember nagyfokú jelenléte előtt színes bogyókkal, levelekkel, virágokkal, kavicsokkal és más természetes tárgyakkal dekorálták lugasaikat. Manapság azonban egy magára valamit is adó lugasépítő madár alufóliát, színes műanyag hulladékot, drótokat, üvegdarabkákat és más ember által eldobott anyagokat is fölhasznál lugasa feldíszítéséhez.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
