településeink...

Ajak

Ajak nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Kisvárdai kistérségben.

Fekvése

A Tiszántúlon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északi részén oldalon fekszik. A település egyharmad része a Rétközhöz, kétharmad része a Nyírséghez tartozik. A legközelebbi város Kisvárda (6 km). További közeli települések: Anarcs, Gyulaháza, Nyírtass, Pátroha, Rétközberencs.

Története

Az egyik legrégibb szabolcsi település, első írásos említése 1270-ből való (Ayac). A neve az Ajak családnévből származik. Királyi adományként IV. Béla és V. István révén a kunok telepedtek ide, akik fokozatos beolvadtak a magyarságba. A török hódoltság idején szinte elnéptelenedett, a 18. század-ban szlovákokat, majd Heves megyéből magyarokat telepítettek a faluba. A betelepülők a falu egy-egy különálló részét foglalták el, így 4 falurész alakult ki: Nagyajak (Magyarvég), Faluderék, Kisajak és Tótvég.

A hevesi betelepülők magukkal hozták a dohánytermesztés mesterségét.

A faluban az 19. század-ban kétszer (1831, 1873) is kolerajárvány pusztított.

Népcsoportok

2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[2]

Hagyományok

A település meglehetősen híres népviseletéről. Érdekesség, hogy már a gyermek születésétől kezdődően megvoltak a "szigorú szabályok" az öltözködést illetően, mely a gyermek 4 éves koráig nemtől független volt és természetesen korosztályonként változott, színében egyre sötétebb lett. Ötven év felett már csak feketében jártak. Sajátos ruhaviselési szokás alakult ki a faluban: a nők a hónap négy vasárnapján más-más színű, egyedi szabású ruhát hordtak. Ez alól csak május és október hónapok voltak a kivételt képzőek (vallási okokból). Ez a szokás még az 1960-as években is megvolt. Azonban az ajaki ruhát csak a településen belül hordták. Ha elutaztak valahová, akkor azt az ún. idegenes ruhában tették. A vasárnapi istentisztelet "kötelező" volt. A háziasszonyok és a kisgyermekek kora reggel, a fiatalok és a férfiak 10 óra körül indultak egész utcát betöltő menetükkel a templomba.

Hagyományai vannak-voltak a faluban a szövésnek is. A faluban az ún. retkes, rózsás, szegfűs. csillagos és dülr rózsás minták voltak az elterjedtek, a fehér vászonkendőre piros, zöld és kék színű mintákat szőttek. A faluban az ünnepi kendőt (kakasos és kelyhes minta váltakozva) általában csak kevesen tudták elkészíteni, generációnként egy-két ember.

Ma a hagyományőrzésről a községi óvoda, iskola illetve citera és néptánccsoportok gondoskodnak.

Nevezetességei

• Református templom (román stílusú, a 13. századból, 18. századi festett famennyezettel)
• Római katolikus templom (késő barokk stílusú)

Emlékművek

• a II. világháborúban elhunyt hősi halottak emlékműve (1989)
• a település 700 éves évfordulójára készült emlékmű (1993)
• Milleniumi emlékmű (2000, hivatalos átadás 2001-ben)