VÁMOS Miklós

SÁNTA KUTYA

Vámos Miklós legújabb regénye főszereplőjének Schelle Évának a sorsa az egész, huszadik századon átível. A monarchiabeli sváb falucskában fölcseperedő kislányt nagyszülei Ópapa és Róza nánó nevelik, akik Vucának becézik. Amikor az alig ötesztendős Vuca rádöbben, hogy apja meghalt, édesanyja pedig elhagyta - a teljes igazságot azonban csak felnőtt fejjel tudja meg -, egyetlen igaz barátja a nagyszülők elől bújtatott kisegér lesz. Későbbi élete során is társai lesznek a kicsiny állatok, "akikkel" magányában beszélgetni tud. Az időközben Évává érett fiatalasszony ugyanis gyakorta beszél magáról egyes szám harmadik személyben, és többnyire kedvenc kis állatkáiával, gyíkkal hangyával, kutyával beszélget, osztja meg gondolatait. Schelle Éva életének eseményeit a történelem mozgatja, és bár tiszta, naiv lélekkel sohasem akar részt venni a történelem alakításában, mégsem kerülheti ki. Éva csak egyet akar, szeretni és szeretve lenni, ám úgy tűnik föl - habár végül kilencvenkét esztendőt él meg - ez az életben a legnehezebb. Okos és eszes lány, aki telefonkezelői vizsgát tesz, majd ápolónőnek tanul és közben barátnője, a polgári családból származó Ditke révén értelmiségi körökbe is bekerül. Sokat olvas, Adyt és József Attilát, németül és angolul is beszél, mindamellett a magyar nyelvet is igencsak választékosan használja. Az Ópapájától sokszor hallott közmondás "hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát" egész életének mottója lesz, és valahányszor "sánta kutyázna", mindig eszébe jutnak a később megtagadott nagyszülő szavai. Ám, hogy mi az igazság, azt sokszor maga az időközben Soltira magyarosított nevű Éva sem tudja. Férfiakkal való kapcsolataiban többnyire csalatkoznia kell, és eközben durván és gátlástalanul megtapossa az élet. Első férjéről nem sokkal a házasságkötés után kiderül, hogy valójában képtelen a szerelmi életre, sőt később még az is világossá válik, hogy Kádár Andor a fiúkat szereti. Ám Éva megbocsát, és beleszeret Tóth Józsefbe, akitől gyermeke lesz, Dénes, azaz Dönike, aki értelmet, erőt és gyönyörüséget ad mindennapjainak. Későbbi élete során még három férfival köti össze sorsát, mindegyiket igaz szerelemmel szereti, ám amikor 1956-ban a kamasz Dönike disszidál, akkor valami megszakad benne. Éva börtönbe kerül, mert a forradalom alatt szerelmese kérésére híreket olvasott be a rádióban, amikor kiszabadul, a lassan terebélyesedő skizofrénia jegyeit tapasztalja magán, és az orvosok is ezzel szembesítik. Ám ő soha nem adja föl, és a fiával együtt disszidált barátnőjével, Ditkével, aki a hatvanas években hazatér Magyarországra, együtt élik le hátralévő öreg napjaikat, várva, hogy Dönike mikor látogat haza. A regény fejezetcímeinek (Imádkoztam; Gondolkodtam; Alakultam; Zümmögtem; Sajnáltam; Álmodtam; Görnyedtem; ?) kezdőbetűiből IGAZSÁG? szó áll össze, ám hogy hányféle igazság létezik, ezt Schelle Éva tudhatja igazán, ő azonban egész élete folyamán egyetlen igazsághoz ragaszkodott: becsületben, embernek maradni.
- Értékes, szép regény. (Legeza)