jó éjt...

Az alkonyat a hegytetőkről
piros ajakkal
felhőpernyébe fú,
s élesztgeti
a rejtett parazsat,
melyet finom hamufátyol takar.

Egy fénysugár
hajszoltan jön nyugat felől,
két szárnyát összecsukja megremegve,
és lombra száll,
de súlya sok – tehernek –,
s a lomb lehull.

Lelkem! Vonulj,
s rejtőzz keblembe mélyen,
hogy téged ott
egyetlen fénysugár se érjen,
mert felborulsz.

Mert ősz van, ősz.
(Á L.)