egyperces...

Kopjafák

A nagy, sima országút világosszürke betonján olykor páros, fekete keréknyomok láthatók. Hirtelen tűnnek fel: a vezető teljes erővel beleléphetett a fékbe, és a súrlódás magas hőjétől a burkolat megolvadt. A sötét vonal többnyire ide-oda kanyarog és imbolyog, s némelykor a padkáról visszatalál a fősávba, ott elhalványul, jelezvén, hogy a kocsi szerencsésen manőverezett, folytathatta útját. Máskor azonban ferdén átvág a széles autópályán, le a betonról, és a szántóföldön néha még fölfedezhető a bemélyedés. Vagy pedig elvész a meredély szélén, a kőkorlát behorpadva, átszakítva, esetleg nekivág az utat szegélyező sziklafalnak. Irtózatos tragédiákat sejtetnek ezek a fekete nyomok, s itt-ott eltakarítatlan, tört lemezdarabok, kiesett csavarok, rugók, elégett tömlőszeletek, szétszóródott üvegszilánkok őrzik a pusztulás emlékét. Mementók, amelyek a mulandóságra figyelmeztetnek, a technokrácia kopjafái.(Karinthy)