formátum féle2009.11.22. 07:59, magam2
minden ami érdekes lehet
jó reggelt...
Van, mikor kék az ég, Csendes. S van, mikor ez épp elég!
Van, mikor látsz egy madarat, mely suhan. S jó tudni, hogy szabad.
Van, mikor az erő hatalom! Vagy érdem? De ez csak egy múló alkalom.
Van, mikor tudni veszélyes, s káros. A tudás jó! de kényes.
Van, mikor tűrni bölcs dolog! S lám: Ki ezt tudja, mindig boldog.
Van, mikor a szerelem fáj, Tép, Éget, mar, sötét, homály…
Van, mikor az élet szomorú s kemény! De nem! Ez nem háború!
Van, mikor nem süt a nap, S hideg van. De benned élet… élet van!
S van, mikor elcsüggedsz… Ne tedd! Az élet szép! s Te élvezd ezt! (V M)

formátum féle2009.11.21. 20:46, magam2
minden ami érdekes lehet
jó éjt...
Éj van...
Éj van, halkan, reszketve kel Az őszi szél zenéje, Mintha a föld zokogna fel Vádat, panaszt az égre.
Fejem felett a felleget Látatlan kéz zavarja, S a földre kérdőleg mered A holdnak véres arca.
Egy óriási árny suhan A mindenségen átal, S egy percre engem is bevon Fekete fátyolával.
Egy percre csak, s egy perc alatt Érzem reszketve, fázva, Amint a létnek rám szakad Egész kálváriája.
(MF)

formátum féle2009.11.21. 20:37, magam2
minden ami érdekes lehet
egerésző apáca...

formátum féle2009.11.21. 20:34, magam2
minden ami érdekes lehet
ötlet - sarok...
ecet 13
Nagyon ügyeljünk az ecet adagolására. Közvetlenül ne öntsük az üvegből az ételbe, mert túladagolhatjuk. Előbb mindig keveset tegyünk az ételbe. A túlecetezett étel savanyúságát cukorral közömbösíthetjük.
Vegyes gyümölcsecetet kapunk, ha különféle gyümölcsöket vagy hulladékaikat (héjat, csutkát) ledarálunk, s elkeverünk annyi 10%-os forró cukoroldattal, hogy híg pépet kapjunk. Ezt egy befőttes üvegbe töltjük, tüllel lekötjük, s meleg helyre állítjuk. 10-12 nap múlva leszűrjük.
Ha otthon lisztmollyal fertőzött helyre bukkanunk, első teendőnk, hogy ecetes vízzel alaposan mossuk fel a tároló helyet. A polcok aljára pedig molyűző aromaolajat kenjünk fel. A lakást is tartsuk tisztán A morzsákat szedjük össze, a kenyértartót hetente legalább egyszer töröljük ki ecetes vízzel., a dobozban, üvegben stb. tartott lisztet pedig havonta ellenőrizzük.
A szőnyegpadlót nem árt néha felfrissíteni. Alapos portalanítás és a szükséges folttisztítás után langyos, ecetes vízzel (1 liter víz, 1 dl ecet) keféljük át, majd hagyjuk megszáradni. Így a szőnyeg visszakapja eredeti színét, fényét.
A hámozott burgonyát mindig forrásban lévő vízbe tegyük. A vizet előtte feltétlenül sózzuk meg, mert utólag a burgonya nehezen sózható. Ha a burgonya öreg, a főzővízébe egy kevés ecetet öntsünk, jóízű lesz és kevésbé fő szét.
Mossuk hajunkat ecettel, majd 2 óráig vízálló sapka alatt hagyjuk hatni, végül öblítsük ki vízzel. Ez a leghatásosabb a hajtetvek ellen.
Mielőtt a faedényeket használatba vennénk, mossuk le őket ecetben. Amikor megszáradtak, dörzsöljük be növényi olajjal. Így kevésbé veszik magukba az ételszagot, nem foltosodnak, és mindig világos színűek maradnak.
A kád felületén található kisebb barnás-sárgás foltokat ecettel dörzsöljük le.
Gyümölcsfolt: A nem forrázható textíliák tisztításához használjunk citromlevet vagy ecetet. A foltot ezek egyikével alaposan itassuk át, majd néhány perc múlva langyos vízben öblítsük. Ha az anyag festett, mindenkor előpróbát kell végeznünk.
Ha fáj a fejünk, áztassunk kevés ecetbe bodzavirágot és egy rongyot az oldatba mártva, kössük a homlokunkra.
formátum féle2009.11.21. 19:32, magam2
minden ami érdekes lehet
formátum féle2009.11.21. 19:10, magam2
minden ami érdekes lehet
agg matador...

formátum féle2009.11.21. 18:28, magam2
minden ami érdekes lehet
csak úgy...
(tenyeredre)
írhatnám tenyeredre - nagyon vékony verset szabadna, ugye, írnom olyan pici, érző a medre nem lelkesek homokja volna bő papírom
börtön-ülő traubadúrok nyelv alá rejthető selymecskét kerítettek tudták, gally fárad kint árnya lengő húrok vésték lent, sor alá, vaksin, "szeretlek"
(KM)

formátum féle2009.11.21. 13:08, magam2
minden ami érdekes lehet
idegenek kizárva...

formátum féle2009.11.21. 13:06, magam2
minden ami érdekes lehet
egyperces...
nem a ruha teszi az embert
A hosszúra nyúlt nap végén kicsit fáradtan indultam haza. Észre sem vettem, hogy már a villamosmegállóban toporgok, maguktól vittek a lábaim. Kevésbé zsúfolt járatokon újságot szoktam olvasni, máskülönben jobb híján az utastársaimat nézegetem. Rendszerint akad köztük egy csinosabb nő vagy egy érdekesebb figura. Ahogy máskor is, átszálltam a metróra, majd a végállomásnál egy újabb villamosra. Ezt a környéket már szerettem, csupa park és domboldal. Mint mindig, most is a templomnál szálltam le. Elsétáltam a virágbolt, a kínai butik és a mozi mellett, aztán fel a lépcsősoron. Futólag odaköszöntem egy ismerősnek és még beugrottam valami harapnivalóért az örökké zsúfolt, egyben helyi hírügynökségként is szolgáló kisboltba. A környékbeliek itt első- vagy legfeljebb másodkézből értesülhettek betegségekről vagy soha meg nem hirdetett, eladó lakásokról.
Mintha megállt volna az idő, gondoltam miközben körülnéztem az üzletben, ugyanazokat az árukat tartják évek óta. Rendszerint én is ugyanazt vettem, az eladónő akár előre kikészíthette volna az egészet. Öt perc sem telt bele máris benyitottam a bolttal szemközti lakásom ajtaján.
Átfutott rajtam a jólismert örömérzet, végre hazaértem. Szokás szerint először a cipőmből akartam kilépni, de talán az egész napos széken töltött megbeszélésektől bedagadhattak a lábaim. Annyira, hogy képtelen voltam lerángatni a lábbelimet. Nagyon idegesített, ám egy idő után kénytelen voltam feladni. Bekaptam a vacsorám, majd gépiesen leültem híradót nézni. Olyan fáradt voltam, hogy közben elnyomott az álom. Valamikor éjszaka riadtam fel. A cipőmet még mindig nem tudtam lehúzni, ráadásul legnagyobb megrökönyödésemre ugyanúgy jártam a zakómmal is. Ennek fele sem tréfa - jutott az eszembe - ennyire nem hízhattam meg! De mit volt mit tennem, ruhástul feküdtem végi a díványon.
Másnap reggel megpróbáltam úgy-ahogy rendbeszedni magam, kényszerűségből még mindig ugyanazt a ruházatot viselve. Elhatároztam, hogy beteget jelentek és felkeresem a háziorvosomat. Jó félórás várakozás után be is jutottam hozzá és beszámoltam neki rendkívüli állapotomról. Kifejtette, hogy nincs okom a kétségbeesésre, hiszen ő maga is ugyanazt a fehér köpenyt viseli évek óta és ez neki semmiféle lelki problémát nem okoz. Nem a ruha teszi az embert, tette még hozzá bíztató hanghordozással.
A következő reggel némileg megnyugodva és furcsa helyzetemhez alkalmazkodva mentem be a munkahelyemre. Kissé izgultam, vajon mit fognak szólni kollégáim elhanyagolt külsőm láttán, ám úgy tűnt, hogy rá s hederítenek. Mindenki végezte a dolgát, ahogy máskor is. Napról-napra gyűröttebben és piszkosabban jártam be, mégsem kaptam egyetlen erre vonatkozó megjegyzést se.
Talán az állapotom idézhette elő újsütetű érzékenységemet, egy hét elteltével egyszercsak feltűnt, hogy a titkárnőm minden esetben fehér blúzban és ugyanolyan térdfölé érő sötétszürke szoknyában hozza a kávét, könyvelönkre pedig mintha ránőtt volna kockás pulóvere.
Ettől kezdve tudatosan figyeltem munkatársaim öltözékét. Kezdeti gyanúm teljes mértékben beigazolódott, egy-két kivétellel senki nem váltotta ruháit. Arra is rájöttem, hogy hozzám hasonlóan a többiek is egyfajta kényszer hatására teszik ezt. Rögeszmésen kezdtem kutatni az okokat, már a munkámra sem tudtam kellőképpen koncentrálni. Csak az tartott felszínen, hogy ismétlődő napi feladataimat rutinszerűen is el tudtam látni.
Hosszú kínlódás után elhatároztam, hogy szabadságra megyek, így talán végére tudok járni az egyre kellemetlenebbé váló problémának. A hegyek között, egy kis faluban foglaltam magamnak szállást. Érkezésem után alighogy kipakoltam a szobámban, az erdőbe indultam némi élelemmel és vízzel felszerelkezve. Az egész délutánt sétával és gondolkodással töltöttem. A fogadóban vacsoráztam, tévé, számítógép és telefon hiányában egy könyvet olvasgattam.
Magam sem értem mi történt, ám aznap este ismét a kedvenc pizsamámban aludtam.
formátum féle2009.11.21. 12:44, magam2
minden ami érdekes lehet
látszat...

|