A csönd lüktet a félhomályban, hulló lombokat ringatón, szépségektől terhesen, mint ahogyan ver a szívem. Hajnalodik - a nappal ásít álom-ittasan, fél-éberen, akárcsak én; - táguló tüdejébe szívja a kocsonyásan-remegő ködöket, s mint az ember szeme, - ha könnyíthet lelkén, gondjai kevesbednek -, lassan tisztul a táj.
Várom, hogy mozduljon a hajnal, friss lendülettel lépjen a világosság felé, a hajnal is vár engem. Farkasszemet nézünk. Tétovázunk, biztatgatjuk egymást. Nehéz az első lépés, csábító a kába álom. De aztán mégis: egymásra nevetünk, s megindulunk vidáman, kéz a kézben, mint szerelmesek, hogy huszonnégy órán keresztül gyűjtsük az erőt és a kedvet, amellyel holnap - újrakezdjük.
Ha a vasalódeszkára strapabíró alufóliát feszítünk ki és azt puha kendővel lefedjük, áramot spórolhatunk. Így ugyanis jobban visszaverődik a hő vasaláskor.
Ha a fóliába csomagolt húst parázson sütjük, a parázsra is tegyünk fóliát. A csomag tartalma így kevésbé ég oda. Ilyenkor leghelyesebb a húst kis adagokba csomagolni.
Az élelmiszert meg kell védeni a szétszóródástól, a kiszáradástól, el kell zárni az oxigéntől és az idegen szagoktól. Ezért a csomagolóanyagok kiválasztásánál körültekintően kell eljárni. Ízre semleges, nem túl merev, tartós, folyadékot át nem eresztő, higiénikus csomagolóanyagot kell választani. E célra a legmegfelelőbb a polietilén fólia (köznapi néven a nejlon zacskó) és az alumínium fólia, amely teljesen légmentesen zár.
A pecsenyét jó meleg sütőben, sűrű locsolás mellett süssük, de csak akkor locsoljuk, amikor a víz már elpárolgott. A forró zsírtól a hús szép színt és jó ízt kap. Ahhoz, hogy a kacsa mindegyik oldala egyformán piruljon, forgatni kell. Ha sütés közben a combvégek és a szárnyak szenesedni kezdenek, tekerjük be alufóliával.
Nem bőrösödik meg a puding teteje, ha a formába töltés után alufóliával lefedjük, és így hagyjuk kihűlni. Más módszer szerint egy mokkáskanál porcukorral hintsük meg a tetejét.
Ha a gyertyát nem tartóban égetjük, végét csavarjuk körül alufóliával. Ily módon tovább ég, és nem fog elfolyni. Otthon a maradék kis gyertyákat is felhasználhatjuk, ha végeikbe négy oldalról gombostűt szúrunk, és beállítjuk őket egy szélesebb üveg szájába.
A nehezen felszedhető vagy sérült PVC padlólapot könnyebb felszedni, ha alufóliát teszünk rá, és forró vasalóval vasaljuk. A hő felpuhítja a ragasztót, és lehetővé teszi a padlólap felszedését.
Ha a vasaló nem siklik könnyedén a ruhán, vasaljunk rá egy darab alufóliára. Ezután könnyebben fogunk tudni vasalni.
Egy kis darab alufólia megakadályozza az elemek korrodálódását, ha azt a spirál és az elemlap közé tesszük.
A töredezett héjú tojást csomagoljuk alufóliába, így nem fő szét.
A nagyobbik fiam, Norbi már iskolás volt, a kisebbikkel, Mártonnal, még otthon voltam úgynevezett gyermekápolási segélyen, így napközben is bejuthattunk a városba. Épp egy ilyen városlátogatás, egy kis csavargás után tartottunk hazafelé. Eléggé elfáradtam már a babakocsit fel a buszra, le a buszról, fel a villamosra, le a villamosról programban, alig vártam, hogy mihamarabb hazaérjünk és leülhessek egy kicsit. Most másik utat választottam hazafelé, azt, ahol csak villamossal kell közlekedni, ezt a megoldást jobban szerettem, mert kényelmesebb és alacsonyabb volt a villamos lépcsője. Már el is indult velünk az a villamos, amely a lakásunkhoz közel áll meg. Bambultam kifelé, mint egy átlag utas, egyszer csak azt vettem észre, hogy nagyon ismerős a környék. Majd két éve költöztünk el innen a közelből. A megállóba érve, gyors és hirtelen elhatározással már le is emeltem a babakocsit a villamosról. Eltűnt a fáradtságom. Gondoltam meglátogatom Bíró nénit, volt szomszédunkat, hogy fog nekünk örülni. Sokat jött át megnézni Norbit, játszott vele, gügyögött neki, mikor még itt laktunk. Mártont is szeretettel öleli majd újból magához, hiszen csak születése után nem sokkal látta őt, azóta nem. Előre örültem a találkozás pillanatának, és már mosolyogtam is magamban; az utcán. Hamar az arcomra fagyott a mosoly, épp hogy bekanyarodtunk az utcánk sarkára, és azt láttam, hogy a ház előtt áll egy nagy szürke autó. Belém mart az éles fájdalom és a gondolat. Nem értem ide! Ő van a nagy szürke autóban! Siet felém a másik szomszéd, Ica néni, átölel és azt mondja: – Nem bírt megvárni, pedig mondta, hogy jössz. Azt mondta, hogy itt vagy már a közelben. Én nem hittem neki, de látom igaza volt. Azt üzeni; szeret, és vigyázz a gyerekekre. Küszködtem a könnyeimmel, hisz most erősítettek meg abban, hogy valóban Bíró néni van abban a ronda, nagy szürke dobozban, amit épp most cipeltek ki a kapualjból. – Mi vitte el, mi történt? – Elesett a telken. Még mindig kijárt, hogy kapáljon, gyomláljon, pedig már nem volt az neki való. Hiába beszélünk itt neki mindannyian. Az esés miatti sebei begyógyultak, de a lépe megrepedt. Azt mondja az orvos, hogy valószínűleg létrázhatott is, mert úgy érte a lépét a baj, hogy az leszakadt. Csoda, hogy eddig bírta. – Mikor esett el? – Van annak már vagy négy-öt hete. Azt mondta; kimegy egy kicsit kitisztázni az eperágyást. Nem is igazán értettük szomszéd Julissal, hogy minek kell neki még egyáltalán epret ültetnie, unokája nincs, ő sem igen eszi már a gyümölcsöt. Mért nem ad már túl azon a telken?
Bezzeg értettem én. Dehogy nincs unokája, kettő is van. Az én két gyermekem. Hirtelen tört rám a sírás. Képek villantak fel bennem, Bíró néniről, a ráncos arca, mosolygó apró szemei, a mosolya, csendes, halk hangja, töredezett száraz kézfejei, a földtől koszos körmei, és az eper. – Ennyire szeretted? Hogy kerültél most ide a gyerekkel, meg volt beszélve? – Mentünk már hazafelé, de úgy éreztem hirtelen, hogy le kell szállnom a villamosról, és be kell jönnünk hozzá, de azt nem gondoltam, hogy későn érünk ide. – Nem volt megbeszélve és te mégis jöttél? Ő is azt mondta (az utolsó mondatainak egyike volt), hogy jössz, már itt vagy a közelben a gyerekkel. Ti ilyen közel álltatok egymáshoz? Nem is tudtam. – Sokat átjárt hozzánk, mikor még Norbi kicsi volt, az első pirosló eperszemeket a telekről mindig neki hozta. Amikor még csak terhes voltam Norbival, az utolsó eperszemekből pedig nekem készített eperhabot. – Szóval szerzett magának családot veletek! Csinált magának egy lányt és egy unokát. Ezért várt benneteket annyira, ezért érezte, hogy jöttök. Üzent és te vetted az üzenetét, az utolsót. Te ilyen kis boszorkány vagy? – Kár, hogy nem egy villamossal előbb üzent, így már nem tudtam megfogni a kezét, és ezzel az utolsó útjára kísérni, úgy látszik ő beérte azzal a tudattal is, hogy vettem a láthatatlan jelzését, és jövök. Ennyi elég volt neki ahhoz, hogy békésen menjen el. – Valóban békésen ment el, még mosolygott is. Mondom, az utolsó szavai is rólatok szóltak. Nagyon szerethetett benneteket. Mi nem is ismertük őt erről az oldaláról. Mindig mogorva és zárkózott volt. Egy mosolyt nem lehetett látni az arcán soha.
Nagyon hosszúnak tűnt az idő mire hazaértünk, habár; már nem siettem. Lassan toltam a babakocsit. Ólomsúly nehezedett a lelkemre. Leültem a közeli téren lévő padra, Márton csendesen szuszogott, elaludt, én pedig sírtam. Sírtam tovább, csendesen, lassan és halkan, nehogy felébresszem az alvó gyereket. Egy idő után újra elindultunk hazafelé, gyalog a piacon át. Nem is láttam az árukat, az embereket, csak monotonon mentem, haladtam előre. Már éppen a piac túlsó végén jártunk, közel a kijárathoz, amikor a sírástól fátyolos szemeimen át egy kis piros kupacot láttam meg. A szezon talán utolsó szem eprei voltak. Egy fejkendős öreg néni kijött a pultja mögül, egy kis dobozkába rakta azt a pirosló kis kupacot és némán felém nyújtotta. Kérdően néztem rá. – Azért, mert látom, valami nagy bánat érte magát kislányom. Tán elvesztett valakit? Na kedveském, adja ezt a pár szem epret a kicsinek.
Így szólalt meg mégis Bíró néni – más hangján – és látta el utoljára eperrel a másik kis unokáját is. A szeretet jele sűrűsödött össze, vált szimbólummá az eperben az én számomra. Ma is imádom az epret, számomra már örökké különös jelentőséggel bír.(KJ)
Bátran állíthatjuk, hogy az alma a legismertebb és legnépszerűbb gyümölcsök egyike. Ellenálló és alkalmazkodó képességének köszönhetően igen elterjedt, hiszen jól szállítható és jól tartósítható, ez pedig lehetővé teszi, hogy széles tömegek élvezhessék különösen az elmúlt évszázad nemesítéseinek köszönhető változatos zamatát és áldásos élettani hatásait.
Önmagában fogyasztva is ízletes, de számtalan étel és ital alapanyagaként szintén jól hasznosítható. Az édességét adó gyümölcscukrok mellett említésre érdemes mennyiségben tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot, nátriumot, káliumot, különféle nyomelemeket, A vitamint, B vitaminokat és kevés C vitamint is. Gyógyhatásai közül, melyet Márai Sándor is dicsérő sorokkal illet Füveskönyvében, leginkább az emésztést serkentőt szokták kiemelni, amelyet részben savasságának tulajdonítanak, de segíti a máj és a vese egészséges működését is. Az almaecet jó szolgálatot tesz az érrendszeri betegséggel küszködőknek és gyógyír az ízületi bántalmakra, sőt a magas koleszterinszinttel is felveszi a harcot.
Mindezek mellett az alma előkelelő kultúrtörténeti helyet foglal el, ugyanis megjelenik már a Könyvek Könyvében, a Bibliában is, ahol nem csekély tulajdonság birtokosa, egyenesen a „Tudás” hordozója. Elsősorban ennek - és vélhetően nem az almamag amigdalin tartamának - volt köszönhető, hogy az Úr tiltotta Ádámot és Évát a gyümölcs fogyasztásától.
Az amigdalin nevű anyagot 1830-ban vonta ki keserűmandulából (amygdala = mandula) valamint azonosította első ízben két francia kutató, Robiquet és Boutron-Charland. Wöhler és Liebig igazolta 1837-ben, hogy a vegyület nem más, mint a toxikus ciánglikozid, mely enzimatikus hatásra ciánhidrogénre, cukorra és benzaldehidre bomlik. Mérgező hatása azon alapul, hogy a citokrómoxidáz nevű enzimet gátolva bénítja a szövetek oxidációs folyamatait, így a megfelelő oxigénkínálat ellenére is végső soron a sejtek fulladásához vezet.
Gyorsan felszívódik és megfelelő mennyiségben (halálos dózisa 0.5 - 2.5 mg / test kg) néhány percen belül halálos kimenetelű ideg- és légzésbénulást okoz. Gyermekek esetén ehhez már 5-10 keserűmandula elfogyasztása is elegendő lehet! A mérgezés tünetei természetesen az elfogyasztott mennyiség függvényében jelentkeznek. Enyhébb esetben döntően az emésztőrendszer irritációjának következtében fellépő hányás és hasmenés dominál. Súlyos mérgezés esetén a lehelet mandulaillatú, a bőr kipirosodik, fejfájás, szédülés, könnyezés és fülzúgás jelentkezik. A szívverés gyorsul, erősödik, a vérnyomás emelkedik. Légszomj lép fel, mely segítség hiányában légzésbénulásba, fulladásba torkollik. Halál esetén a vér élénkpiros marad, hiszen éppen hatásmechanizmusának köszönhetően a szövetek képtelenek a vérből felvenni az oxigént.
Csekély mennyiségben ugyan, de az alma magja is tartalmazza a halálos vegyületet. Fellelhető a szakirodalomban olyan közlemény, mely arról tanúskodik, hogy egy ember egy csészényi almamag elfogyasztása után ciánmérgezés következtében hunyt el. Egyes számítások szerint viszont több ezer almamag elrágcsálása szükséges ahhoz, hogy a nem kívánt hatás bekövetkezzék.
Az utóbbi időben divatossá vált néhány csonthéjas (pl. barack, mandula) magvának fogyasztása, egyesek ugyanis rákellenes hatást tulajdonítanak azok amigdalin tartalmának, melyet B-17 vitaminként is emlegetnek. Bár tudományos vizsgálatok ezt egyelőre nem támasztják alá, mérgező hatásuk ellenben bizonyított, ezért rendszeres fogyasztásuk nem ajánlott.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
