Ha nagyon piszkos az üveg, szalmiákszeszből és ecetből (egy vödör víz, egy deci szalmiákszesz, egy deci ecet) készítsünk mosóoldatot, azzal mossuk le a piszkot, majd bő vízzel öblítsük. Az öblítővízbe tegyünk denaturált szeszt
Ha kellőképpen ecetes vízben áztatja lábait, felpuhulnak a bőrkeményedések és könnyebben eltávolíthatók.
Új ruhadarab első mosásakor győződjünk meg arról, hogy nem ereszti-e a színét. Ha igen, akkor öblítős vízbe, vagy ecetes vízbe áztassuk be, így stabilizálhatjuk a színét és csak utána, ha láthatóan már nem ereszti a színét, moshatjuk együtt más ruhadarabokkal.
Ha foltos a szemüvege, cseppentsen az üvegre egy kis vodkát vagy ecetet, azzal törölje át.
Ecetes ételek után a nikkeledényt mindig azonnal mossuk le langyos vízzel, különben az ecettől fekete és foltos lesz. A foltokat már nagyon nehéz a nikkelről eltávolítani.
A bőrönd belsejét minden használat után enyhén ecetes ruhával töröljük át, a levegőn szárítsuk. A bőrönd nem lesz dohos, mindig friss marad.
Jól bevált bútorfényező a lenolaj, terpentin és ecet egyenlő arányú keveréke. A fényezőszert a bútorra vékonyan, egyenletesen vigyük fel, majd puha textilanyaggal körkörös mozdulatokkal fényesre töröljük. Viasszal bevont bútorokat ne fényezzünk olajjal vagy más vegyszerrel, mert leoldja a bevonatot.
Az érintett területet ecetes vízzel lemosva leküzdhető a kínzó viszketés. Egy liter vízhez 3 evőkanál ecetet adagoljunk.
Zsiradék nélkül is süthető a tükörtojás, ha az edény aljára egy félujjnyi gyengén ecetes vizet öntesz, s amikor forr, ebbe csúsztatjuk a tojásokat.
A fonnyadt zöldség felfrissül, ha hideg vízbe tesszük, amelyhez 1 kanál ecetet is adtunk.
Mélyen a szemébe nézett. Vidám zöldes-kék volt, akár a felhőtlen nyári ég a végtelen napraforgótábla felett. De látta már vihar előtti haragosszürkének és elsötétülni is a haragtól.
A mostanit, ezt a bölcsen derűset szerette a legjobban. Nyugalmat és bizalmat árasztott, egy olyan emberét, aki nem ismer lehetetlent.
A sziklaszilárd biztosságot tovább fokozták a a határozott, mégsem aránytalan orr, s az okos homlokon átfutó, alig észrevehető vonalak.
Ahogy gyengéden pásztázott a megnyerő arcon, pillantásával végigsimított az intelligens vonásokon, a finoman kiemelkedő járomcsonton, és az orrcimpák mögül induló, a hajdanvolt lágy arcot oly karakteressé formáló, mélyülő redőn.
Szerette ezt az arcot. Biztosan tudta, lényétől elválaszthatatlanul, mindörökre vele marad. Nem zavarta a korral lassan ritkuló haj, sem az őszülő borosta, és nem törődött a szemek alatt mind gyakrabban elidőző fáradtsággal sem.
Rámosolygott a férfire. A másik azonnal viszonozta. A nevetését is szerette, a csaknem hibátlan fogait.
Egyszerre bólintottak, majd a borotválkozáshoz megeresztette a vizet. (SzI)
A ma már márkanévként ismert Dr. Oetker eredetileg bielefeldi gyógyszerész volt. A kísérletező szellemű fiatal August Oetker, 1891-ben új találmányával forradalmasította a sütést. Az akkoriban használatban lévő, Justus Liebig által feltalált sütőpornak ugyanis egyrészt erős mellékíze volt, másrészt nem lehetett sokáig tárolni. Oetker viszont Backin néven nemcsak jól tárolható sütőport jelentetett meg, hanem azzal is megkönnyítette a háziasszonyok munkáját, hogy egyszerűbbé tette az adagolást, ugyanis az egységes kis papírzacskóba csomagolt sütőszer pontosan egy font liszthez volt elegendő.
Az új termék igen rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert, olyannyira, hogy 1908-ban már megalapították az első külföldi leányvállalatot is. 1900-tól pedig egységesen, a ma is ismert piros-fehér fejes logóval látták el a termékeket. A cégalapító az első világháború végén meghalt, a vállalatot özvegye és annak új élettársa vitte tovább, majd a második világháború után az alapító unokája vette át az irányítást. Az azóta számos termékkel kibővült, mára Németország egyik legnagyobb családi vállalatává vált cég még mindig az Oetker család irányításában van.
A település valószínűleg a honfoglalás óta lakott. 1358-ban említik először Bereck néven, halászfaluként, ekkor a Szerdahelyi család birtoka volt.
Az 1300-as évek végén a Bári és Pető családok birtoka volt, az 1400-as években a Komonya, Ricsey, Beke, Zádorházy, Tarkövy, Szerdahelyi, Herestényi és Rikalf családok voltak birtokosai. A 13. század második felében árvíz miatt a temploma elpusztult, csak a 18. században építették újjá.
Az 1500-as évek közepe után a Duleszkay Horváth, a Melith, 1594-ben pedig Rákóczi Zsigmond és Ferenc, valamint a ócz, Haraszthy és Horváth, valamint a Czobor családok.
Az 1600-as évek közepétől a Bereczky, Gabóczy, Eödönffy, Csapy, Melith, Pécsy, Zákány családok voltak itt birtokosok, 1663-ban pedig Bocskay István és Soós György, 1774 körül pedig az Olcsváry és Boronkay családok voltak birtokosai, az 1800-as évek elején rajtuk kívül még a Csuka családnak is volt itt birtoka.
Alsóberecki közelében feküdt egykor a mára már elpusztult Igazod település is, melynek 1440-ben Zerdahelyi Miklós volt a birtokosa.
Alsóbereckihez tartozott még Agócz-puszta is, mely Micz-bán-nak és utódainak volt a birtoka.
Agócz-puszta 1548-ban a Serédy, 1550-ben a Bacskó csalásoké, 1569-ben Kálnássy Ferenc, Rákóczy György és Deregnyey Pál, 1598-ban pedig a Kálnássy, Bacskay, Szokoly, 1663-ban pedig Bocskay István és Soós György, 1723-ban a Keresztes, 1754-ben a Kálnássy, 1813-ban pedig az Oldvány családok birtoka volt.
Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nemközönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-e a szabadságot, uralkodásra született-e vagy a közös emberi sorsok rabszolgájának? A végzetes kísérlet nem sikerül: nemcsak a gonosz vénasszonyt, hanem annak együgyűen jóságos húgát is meg kell ölnie, tehát rosszul számított logikai számításból, a feltámadó lelkiismeretfurdalása pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy nem Napóleon típusú érzéketlen világhódító. Az író két lehetőséget villant fel Raszkolnyikov előtt: vagy öngyilkos lesz, mint Szvidrigaljov, aki megmérgezte feleségét, vagy a prostituáltá lett Szonya példájára vállalja a szenvedést, a bűnhődést.
A szerkesztés - az író többi regényénél még feszítettebben - drámai jellegű. Egyik nagy jelenet a másikat követi. A szereplők lelkivilágát állandóan felkavaró elvi vitákat és beszélgetéseket brutális, kínos, elkeseredett és váratlan cselekedetek, víziók, hallucinációk és fenyegető álmok, lázas monológok és kitárulkozások, mítikus megvilágosodások és rádöbbenések váltogatják.
A világirodalom egyik legmegrázóbb regénye, lélektani remeklés, amelynek élvezetéhez, átéléséhez azonban olvasottság, valamint a filozófia, a társadalmi és az emberi lét nagy kérdései iránt elmélyült érdeklődés szükséges.